2024. szeptember 5. csütörtök 17:00
Képmás és hasonlatosság – Kiss Mihály képződőművész kiállítása
2024. szeptember 5-től szeptember 29-ig Vargha Mihály terem
A kiállítást Forgách András író nyitja meg.
Képmás és hasonlatosság címmel Kiss Mihály képződőművész közszemlére bocsájtja az utóbbi 20 évben készült munkáiból válogatott anyagát.
A művi kép furcsa következménye: tárgyfelismerés – az ábrázolt távollétében. A képi ábrázolás a memória korábban begyűjtött, elfekvő tartalmait reaktiválja. Az emlék feltételezi tárgyát, mert a rá emlékezést megelőzi a vele történt találkozás.
Az emlékező és a tárgy közti kapcsolatteremtés képi jelzéssel serkentett, elmebeli módszerének eredete maga a látás: a tárgyra nyíló közvetlen képi viszony. A tárgyi ingerforrás jelelt, a róla visszasugárzott fény mint rá valló optikai hívójel lett emlékül elmentve: alkalmi felismerésre.
A tárgy a felfogása közben jeladónak, emléke pedig jelentéssel telinek, jelolvasásra megőrzendőnek bizonyult. A vélt jelentéshez való hozzáférés érdeke támaszt igényt az akaratlagos, önálló emlékezésre és az emlékképesség sajátos emberi segédeszközeként ölt materiális-érzéki formát az alkalmazott képi jelzés.
A kép láttán azért emlékszem a tárgyra, mert emlékeimbe eltárolódtak a tárgy láttán előfordult korábbi egyeztetések. A kép emlékeztet a tárgyra, mert emlékem felkészült az összevetésre, a vele való megfeleltetésre.
Az ingerlő tárgy és érzékeny felfogója előzetes találkozásaiból már kirajzolódott egy fantomkép: a valódi felismerésére. Az emlék képi funkcióra alkalmasságának előfeltételei rögzültek: a hasonlóság markerei előzetesen körvonalazódtak a memóriában.
A kép keltette hasonlóság érzete nem egyéb, mint az emlék és tárgya közti korábbi megfelelések feltámadó emléke. Az emlék felidéződik: a tárgyról leszűrődöttek a rá emlékezésben élednek újjá.
A kép a hasonlítás hajlamát, azaz a tárgyhoz viszonyulás készültségét éleszti fel az emlékezőben. A képfelület jelzésére mozgósított emlékmasszából elképzelés bomlik ki. Ez a belső, a voltaképpeni kép több mint vizuális minőségek tünékeny spektákuluma.
A kép hatására aktiválódó memóriája közvetítésével a néző interakciót kezdeményezhet emléke tárgyával, fejben. Az emlékező az elképzelés-elgondolás közben továbbléphet: a tárggyal való tényleges kontaktus jövőbeni esélyeit latolgathatja. E belső átalakulás-átalakítás híján a kép csak közömbös irritáció a retinán.
Kép: ha az elfekvő emlék képi funkcióra átkapcsolását sürgető eszköz. Nem az ábra: a tárgy emléke funkcionál igazi képként. Nem a kép vezet a tárgyra, hanem a tárgy emléke diktálja az emlékbe idéződés fogódzóit.
A kép nem hasonlíthat, csak az összehasonlításnak az emlékbe íródott készsége érvényesülhet általa: juthat képi kifejeződéshez.
A képpel indukált elképzelés-elgondolás az emlék eredendően összehasonlításokba bocsátkozó természetét bontja ki. A hasonlítás az emlék őscsírája: szükségszerű adottság a mindenkori ráismeréshez. Az inaktív állapotban szunnyadó kép a művi képre felserken. Az előhívódott emlék a tárgyával egybevethetőségre, hasonlóságra ébred, mert természeténél fogva az egyeztetésben érdekelt, hisz ebből fakad.
A művi kép keltette összehasonlító emlékezés mint jelentés különös olvasatát a kép jelállománya maga nem prezentálja. A hasonlítás elmeművelete az emlékező egyéni akciója, amire képi jelzés nem is adhat felhatalmazást.
A képre kapcsolás közben az emlékből előpislákoló tárgy derengése és a képfelületről reflektálódó fény nem ugyanaz a világosság.
Nagy Csaba
Őrfi József
Czigány Tamás
