2021. március 28. vasárnap 18.00
Songs from the hill and elsewhere
Juhász Orsolya Anna (szoprán) és Baráth Bálint (zongora) koncertje
ONLINE PROGRAM: a koncertet élőben közvetítjük a YouTube csatornánkon, ahol a későbbiekben is vissza lehet nézni.
https://www.youtube.com/user/fugabudapest/videos
Műsor:
Nikolaus Gerszewski: songs from the hill (2012) / new songs from the hill (2019)
Chris Newman: modest songs (2012)
A koncert előtt Bartók György és Nikolaus Gerszewski beszélget a művekről.
Nikolaus Gerszewski: songs from the hill (2012) / new songs from the hill (2019)
„Robert Lax minimalista költő „the hill” című kötetéből választottam a szövegeket, aki élete felét remeteként élte a görög Patmos szigeten. Költői stílusa meghaladja az irodalmi műfajokat, időnként váltakozva az elbeszélő próza és az absztrakt líra között, sőt még a konkrét költészet határát is érinti, ahol maga a szó emelkedik ki fonetikai objektivitásában, ugyanakkor leíró kontextusba ágyazódik. Az általam írt zene olykor kromatikus, máskor látszólag modális, mégsem követ semmilyen zenei rendszert. A kompozíciós technika meglehetősen konceptuális. Egy saját kompozíciós szabályrendszer szerint halad, ami meghatározza a választási lehetőségeket. Mégis a zene nagyon intuitív marad, ami nem jelent ellentmondást. A konceptuális megközelítés és az érzelmes, lírai eredmény egyszerre van jelen a konceptuális korszak olyan nagy művészeinek munkáiban, mint Ad Reinhard, Sol Lewitt, Agnes Martin, Dan Flavin vagy Eva Hesse.
A szöveget tekintve a dalok mind a magányról szólnak; egy ember, aki saját alkotása világában él, egy olyan társra várva, aki soha nem jön el. „
Chris Newman: modest songs (2012)
„Úgy gondolom, hogy a művészet mindenképpen megpróbál elszakadni azoktól a személyes érzésektől, amelyeket mindannyian érzünk – ilyen vagy olyan módon. A művészet képes az érzéseket megtestesíteni, konkretizálni és meghaladni, segít abban, hogy „átvészeljük „őket. Nem terápiás, de transzcendens.
Zeneírás közben nem használok hangmagasságokat vagy ritmusokat, a zenei anyagot mit egy rendelkezésre álló árut használom, nem a komponenseket. Mint egy raktárkészletet, elfogadom amit rendelkezésre áll. Erre a készletre adaptálom a „dolgokat“. A zene látképe, a zene panorámája. Úgy gondolom enegem a zene, mint jelenség érdekel, a viszonyunk a zenével, az hogyan kapcsolódunk hozzá, illetve az, hogy modelleket készítsek ehhez . A zenei fenomén és a mód ahogy összekapcsolódik velünk. Azt vizsgálom, hogy vajon ez a közeg is „pusztán” a külvilág modellje.”
Songs from the hill és Modest Songs premierje volt 2012-ben a Sammlung Hoffmann Berlinben.
Nikolaus Gerszewski (1964 – Hamburg), Hamburgban és Budapesten élő, képzőművész és autodidakta zeneszerző az úgynevezett „kísérleti zene” területén. Húszas évei eleje óta nem reprezentatív művészettel foglalkozik, festőként és teoretikusként egyaránt. 2005-ben kapcsolatba lépett Cornelius Cardew Treatise című grafikus kottájával, majd kifejlesztette saját kottáit grafikus kották, szöveges kották, alternatív jelrendszerek, félig konvencionális, sőt teljesen konvencionális kották formájában. 2008-ban bevezette saját „hétköznapi zene” általános fogalmát, kifejezve azon nézetét, hogy a hangok előállítását természetes kifejezési eszköznek kell tekinteni, mindenki számára hozzáférhetőnek, nem pedig a művészet és a szórakozás területére száműzni; ezzel azt is állítja, hogy mindig is született művésznek tartotta magát természetszerűleg. 2013 óta Nikolaus „kísérleti hangprodukciót” tanít a budapesti Képzőművészeti Egyetemen (MKE) és a Pécsi Tudományegyetemen (PTI).
Chris Newman (1958 – London) A londoni King’s College zenei hallgatójaként részt vett az orosz költészet angol nyelvre történő fordításában (Eugene Dubrov orosz költővel együtt). Ebben a tágabb értelemben vett fordítási folyamatban – egyik művészeti közegből lép a másikba is (ez a médium az ő esetében felöleli a zenét, a költészetet, az előadást, a festészetet, a videót és ezek páros bemutatását), vagy az észlelés aktusából át a művészi közegbe – ez képezte törekvéseinek alapját. 1980-ban költözött Kölnbe, és azóta nagyrészt Németországban él.
Baráth Bálint (1983) Zenei érdeklődése korán megmutatkozott; sokat improvizált és zongorázni tanult szülővárosában, majd a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, Gerhát László növendékeként. Ezután a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet diákja lett, ahol mestere Choi Insu volt, akitől nemcsak zongorázni, hanem a szó legteljesebb értelmében zenélni tanult meg. Tanulmányait a párizsi École Normale de Musique-ban fejezte be, Erik Berchot osztályában. A Czövek Erna AMI volt zongoratanára, jelenleg a Zeneakadémián doktorandusz, a metakreativitás zenei megjelenéseit kutatja.
Az emberi teremtési folyamat szinte minden produktuma érdekli: legyen az egy geometriai gondolat, vagy egy szerteágazó polifón szövet, esetleg egy ősi nép hiedelem –, dallam – és ritmusvilága. A művészeti ágak pluralizmusában, egymásrautaltságában hisz, legyen az európai, illetve Európán kívüli kifejező eszköz. Kompozíciói forrását a jelenségek hatásában, valamint a kollektív tudattalan kimeríthetetlen mélységeiben keresi. Rendszeres közreműködője a képzőművészetet és zeneművészetet összekapcsoló projekteknek, elsősorban a szobrászokkal együttműködve.
Juhász Orsolya Anna 2011-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Az énekhang sokoldalú művelője, szóló-, kamara- és kórusénekes, valamint karvezető. Stílusokban igen jártas és nyitott, érdeklik a különböző korok vokális megnyilvánulásainak párhuzamai. Előadóművészete széles skálán mozog, foglalkozik szabad improvizációval, középkori zenei feljegyzések megszólaltatásával és kinderground-dal. Klasszikus zenei munkássága mellett elkötelezett a kortárs zene bemutatása iránt. Folyamatosan dolgozik együtt zeneszerzőkkel, nevéhez számos ősbemutató kötődik. Énekesi karrierje mellett interaktív zenei foglalkozásokat vezet a Művészetek Palotájában. Főbb mesterei Kukely Júlia, Körtvési Katalin és Maria Teresa Uribe Reddemann.
Támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap
//
Songs from the hill and elsewhere
Concert with Orsolya Juhász (soprano) and Bálint Baráth (piano), performing songs cycles by Nikolaus Gerszewski and Chris Newman.
Composer talk with Nikolaus Gerszewski, moderated by György Bartok:
Nikolaus Gerszewski: songs from the hill (2012) / new songs from the hill (2019)
„I chose the lyrics from the volume “the hill” by the minimalist poet Robert Lax, who has lived half of his life as a hermit on the greek island Patmos. His poetic style transcends literary genres, sometimes oscillates between narrative prose and abstract lyricism, even touches the border of concrete poetry; the single word can be emphasized in its phonetic objectivity but is at the same time embedded in a descriptive context.
The music I wrote is sometimes chromatic, sometimes appearently modal, yet not following any musical system in its tonal shaping. The compositional technique is actually rather conceptual, in the sense of using a selfmade precompositional setup to reduce the possibilities of choices. Yet the music itself is very intuitional, which is not a contradiction. We have this relation of a conceptual approach with an intuitional, so to speak lyrical result in the works of many great artists of the conceptual period, like Ad Reinhard, Sol Lewitt, Agnes Martin, Dan Flavin or Eva Hesse.
As regards content, these songs are all about solitude; a man living in a world of his own creation, waiting for a companion who may never come.”
Chris Newman: modest songs (2012)
„I think that art is definitely trying to get away from personal feelings that we all feel – this way or that way. Art has the ability to embody, make concrete & transcend, help us ‘get through’ those feelings. Not therapeutic, but transcendent.
When writing music I don’t use pitches or rhythms, I use musical material as a job-lot, not its components & really like a job-lot I take what it gives me. I apply ‘things’ to the job-lot of music. The vista of music, the panorama of music. I suppose what interests me is the phenomenon of music & our relationship to it, how it combines itself with us, or at least making models for this. The phenomenon of music & how it combines itself with us. I am wondering if the medium is also ‘merely’ a model for the outside world.”
songs from the hill and modest songs have been premiered in 2012 at Sammlung Hoffmann Berlin.
Nikolaus Gerszewski *1964 in Hamburg, living in Hamburg and Budapest, is a trained visual artist and a self-trained composer of so called ‘experimental music’.
Since his early 20s, he has been engaged in non-representational art, as both a painter and a theorist. In 2005, he came in touch with Cornelius Cardew’s graphic score Treatise, and ever since he has developed his own musical notation, in form of graphic scores, text scores, alternative systems of signs, semi-conventional, and even fully conventional sheet music. In 2008 he introduced his own generic term ‘ordinary music’, expressing his view, that the making of sounds should be considered a natural means of expression, accessible to everyone, rather than being banished into the realms of art and entertainment; this having said he still considers himself a natural born artist.
Since 2013, Nikolaus has been teaching ‘experimental soundproduction’ at the university of fine arts, Budapest (MKE), and at the university of science, Pecs (PTI).
Chris Newman, born in London 1958. While a music student at King’s College London he found himself involved in translating Russian poetry to English (with Russian poet Eugene Dubrov) & this act of translation in the broadest sense – either from one artistic medium to another (this mediums in his case embrace music, poetry, performance, painting, video & dual presentations thereof), or from the act of perception into the artistic medium – has formed the basis of his endeavours. Moved to Cologne in 1980, & has more or less lived in Germany ever since.
//
Composer talk with Nikolaus Gerszewski, moderated by György Bartok:
BG: Welcome to this virtual concert. Before the works will be performed, we will have a conversation. Sitting next to me is Nikolaus Gerszewski, visual artist, teacher, and composer, and I am going to ask him about the works that will be presented here. We already know each other, we have an ensemble together, but we have never before talked publicly like this. So you make music as a visual artist; at least I like to see it that way. How do you draw the connection?
NG: I haven’t worked as a visual artist in a while. I kind of switched the artistic ‘gender’ and have become a composer. I think the difference between me and a ‘real’ composer is, that I have no musical education. I work with homemade systems and methods.
GB: Since the 2nd half of the 20th century, quite a few composers have written music in this manner; using their own systems and methods; among these, several ones came from other fields of art, like Xenakis, Cage, and others. At this point, the question arises, what can they contribute, from that what they have gained somewhere else. With you, as I see it, one of those things is the aesthetics of your notation, even before the music sounds, the visuality of the score. The other thing I realized, regarding the foundation of the systems; not the immediate sound, also not the system of the sounds, but the spaciality, or the organization of structure… Now correct me.
NG: There is nothing to correct. I’d say, anyone who has ever visited a university of visual arts, knows, that they don’t teach craftsmanship there anymore; they teach conceptual thinking. In conceptual art, craftsmanship doesn’t have a place. All that matters is, that the work is thoroughly thought through. the rest is routine. In contrast, in the world of contemporary classical music, craftsmanship is still pretty much amplified. As if it were not possible to compose otherwise, or even as if craftsmanship itself were the actual art. I think that is the basic difference.
GB: I am still searching for the next question, because this is a difficult subject matter. What we have talked about so far, are generally the issues of 20th century music. However this is 21st century music. How does it appear, or how does it turn out, and to what degree. These methods like open form, mobile form, self imposed systems, appeared already in the 1950s. So in the 21st century, what else can we contribute.
NG: For once, in these pieces I don’t even use open- or mobile forms.
GB: That’s true, but we have already played together pieces of yours that apply mobile forms, and even the present pieces are closely related, in terms of how the process determines the music, the way the rhythm, the tunes, the whole procedure is organized; except that it is not a mobile form, but a linearly notated form.
NG: I don’t know about 20th or 21st century. I don’t think in narrow time intervals. I would claim that we are still in the Post-Cage-Continuum. Maybe what has changed, is, that composing in that fashion has become somewhat more natural, than it still was at the end of the 20th century. It has become more accepted, on festivals, and elsewhere. It doesn’t have to oppose conventional composition anymore. We have a more natural relationship to this kind of approach; which I’d like to label as ‘unconditional’. Even in the universities the situation may have changed a bit, at least in the West.
GB: What do you mean by ‘natural’ and ‘oppose’, could you elaborate?
NG: You don’t need a manifesto, or some giant theory, in order to justify what you’re doing. You may simply do it. You don’t even have to deal with the question whether it is music or not. I strucure sounds, that’s what I’m doing, and I’m doing it in my own way.
GB: Finally I understand. But I have run out of questions. These conversations usually last an hour, or longer, but now we have a different frame. Even if there is still some time…
NG: I think we should talk a little bit about Chris Newman.
GB: Then you will have to talk, since I don’t know him. How did you guys meet?
NG: I met him in Berlin, when I was living there. It was in 2012, when our two song cycles ‘songs from the hill’ and ‘Modest songs’ were premiered at Sammlung Hoffmann. The ‘Modest songs’ are actually derived from a composition by Modest Mussoursky, I don’t know which one.
Like me, Chris Newman is also a painter and a composer. He is about 10 years older, and he is still a figure of the 20th century. He studied composition in Cologne, with Kagel, and he personally knew Cage, Feldman and others. He is pretty much at home in 20th century experimental music.
I very much admire his music, particularly the songs, and particularly the ‘Modest songs’. I think I’ve heard four or five of his cycles, and this one has always been my favourite.
What I particularly admire is his immediacy. Both the words and the music seem to simply pour out of him; there is no filter. You need a great deal of courage for that, and also talent. You have to be very self confident. He simply writes it down, I think he doesn’t even correct it; at maximum he throws away what he doesn’t like. He doesn’t mess around with it, he writes it down in the way it comes out, and it is usually good.
Another reason, why I find him important, is the fact that he perfectly finds the balance between sc. high art and low art. Many have made their attempts with that, and it usually comes out pretty awkwardly; like the Pop musician who hires the London Symphony Orchestra, or the bad boy composer who applies a distorted electric guitar. With Newman this is not even an issue; the balance is structural, with both the lyrics and the music. He is equally at home in both worlds. Already in the 1980s, when he was studying composition with Kagel, he had been the frontman of the Punk band Janet Smith (you can find them on youtube).
Apart from that, he is perhaps less a conceptual composer, but still one who applies his homemade procedures. I would label him as ‘post-tonal’, which is already an exceptional position.
As I see it, in 20th and 21st century classical music, there are hardly any good songwriters. In Pop music you have plenty, but the song format itself somehow doesn’t get along very well with modern compositional techniques, like the series, or noise structures. The way he solves it, is, to make use of the pool of classical music, as a material source; in this case it is Mussorgsky, at another time it may be Beethoven, or Schubert; and he cuts these materials together and combines them. This way there is always a built-in-tonality, but it is twisted.
GB: When I said we should finish, it would have been a perfect moment, but now I have so many questions, that we would have enough to talk about until tomorrow. May I propose, confused as we are, to just get on with it. Let the concert begin.