2024. október 21. hétfő 17:00
Könyvbemutató – Götz Eszter: Weiler Árpád / Építésznek lenni
A könyvet írta: Götz Eszter
Képszerkesztés-design: Stachowski Sebastian
Lektor: Sz. Koncz István
Kiadó: TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága. Lévai-Kanyó Judit
2024.
„Ez a könyv egy ember és a tér találkozásáról szól. Beavat egy kiváló építész – és emellett, de nem utolsósorban formatervező, műemléki szakértő, oktató – munkamódszerébe, élettörténetébe, munkásságába és az építészetről, a formaalkotásról, a környezetről vallott nézeteibe, gondolataiba. A következő oldalakon az olvasó egy olyan emberrel kerül közeli kapcsolatba, aki egészen fiatal kora óta házakról, városokról, környezetről gondolkodik, ezeket rajzolja, építi, figyeli, dokumentálja, őrzi – és mindenekelőtt rajongva tiszteli. Weiler tudja, hogy minden háznak személyisége van. Amikor egy épületet tervez, azt az adott helyszín topográfiája, hangulata, múltja, kulturális hagyománya és jelen béli élete szerint alakítja. Nem vízionál, hanem figyel, odaadón és felelősen. Nem „házat álmodik”, hanem egy-egy művével a világ egy kis szeletét igyekszik hiteles és előremutató módon alakítani. Amikor nem tervez, akkor Pécs vagy éppen Budapest múltjával, gazdag örökségével foglalkozik: művészettörténeti tanulmányokkal, városi sétákkal, szakértői véleményekkel igyekszik megragadni egy-egy hely lényegét, atmoszféráját, a múlt és a jelen közötti eleven kapcsolatot. De minden pillanatát az építészet, és általánosabb értelemben a környezet kérdései töltik ki.
Az interjú műfaja valahol az intimitás határán áll: arra hívja fel a kérdezett személyt, hogy azonnali válaszokat adjon, ne formálja meg a mondatait, ne öntse a gondolatokat míves keretbe – mondja ki, amit abban a pillanatban gondol. Ez a nagyfokú személyesség szinte az intimitás határát súrolja, hiszen a gondolatok születését rögzíti. Ezért döntöttem úgy, hogy a beszélgetések megmaradnak abban a közvetlen, tegeződő formában, ahogyan elhangzottak. Remélem, ezáltal az olvasó is közeli viszonyba tud kerülni azzal az építésszel, aki így megosztja vele a legbelsőbb élményeit. Kezdődjön hát az utazás, amelyhez az útravalót maga Weiler Árpád adja nekünk: „Az igazi építészet, sőt az építészet ott kezdődik és ott ér véget, ahol az ember nem felhasználója a hajléknak, hanem a hajlék azonos az emberrel. Minden mecenatúra hajlított, minden kor elvárt és minden megrendelő befolyásolt. Az alkotó építész volt mégis az, aki döntött. Nyitott volt az ismeretlenre és bátor volt megkísérteni a bizonytalant.”
Götz Eszter
