2022. március 28. hétfő 19:00
Molnár Zoltán fotókiállítása 
A kiállítás a Budapest FotóFesztivál hivatalos programjának része.
megnyitja: Tamási Miklós, a Fortepan fotóarchívum szerkesztője
közreműködik: Fluidian zenei performansz (www.fluidian.ro)
kurátor: Uhl Gabriella
megtekinthető: 2022 04 25
A fotográfus magányos, éles megfigyelő alkat, mindig kész a kihívásokra, az újabb és újabb önként vállalt bevetésekre, hogy felfedezze, megtanulja, megértse a terepet, a tereket. Molnár Zoltán is ilyen nyitott kalandor-fotográfus, aki számos sorozatában a metropoliszokat választotta terepéül. Zűrállomás című sorozata a kihívásokkal teli Budapesten „játszódik”, itt bonyolódik fáradhatatlanul örömteli és borús, bágyadt és éles kalandokba.
A fotográfus összes Budapest-képéből kitűnik az az odaadó, szeretet, amellyel odafordul, dokumentál, megért a metropolisz bonyolult világából egy-egy szeletet. Hogy érzik magukat a marginalizálódott emberek, kutyák, galambok Budapesten? Miért szomorú egy pályaudvar vagy egy metróállomás? – mindezekre választ kaphatunk, ha Molnár Zoltán fotográfiáin keresztül nézzük Budapestet! Az erős érzelmi hatások ellenére Molnár Zoltán képei nem érzéseket akarnak megjeleníteni, hanem a látszatok mögötti megmásíthatatlan tényeket. Ezek a tények az idő rétegei, ezért a kiállítás kronologikusan mutatja be Budapest egy-egy, a fotográfus által kiemelt helyszínének személyes történetét.
A kortárs fotó épített valósága, a médiumban rejlő manipulatív elemek feltárására való törekvés mellett üde színfolt Molnár Zoltán spontaneitása, amely még képes elhitetni a befogadóval a fényképészet hőskorának ideáját a „pillanat megragadásáról”
Molnár Zoltán fényképei ilyen városi pillanatokat rögzítenek, a képek a kortárs metropoliszok burjánzó, sokszínű, kevert világába kalauzolnak. A fotográfus kamerája fáradhatatlan kíváncsisággal figyel meg bennünket, városi embereket, urbánus viselkedésünk színét és fonákját, rejtőzködésünket és kitárulkozásunkat, amelyet a város már fizikailag nem látható, de láthatatlanul is az elkülönülést, másfajta életmódot reprezentáló falai határolnak.
www.facebook.com/molnar.zoltan.fotografus
A technikai sokoldalúság, a különböző technikai megoldások variatív alkalmazása Szamódy Zsolt Olaf egyre terebélyesebb, egyre összetettebb fotográfusi életművével párosul a tatabányai művész három évtizedet átfogó képalkotó munkásságában, amelyben pontosan megjelölhetők az ágazati vonzódások, illetve a műfaji és a tematikai súly- és gócpontok. Így a pályakezdő alkotószakaszban a színes táj- és csendélet-kompozíciók, majd a tatabányai ipari emlékek létezésmódjait, pusztulását, a bányavidék fokozatosan eltűnő munka- és életképeit rögzítő szociofotók együttese, később a tatai Öreg-tó pszeudo-lényének nyomait kutató lírai konceptuális fotóetüd, s az ezredfordulót követően az Adria-eszményeinket és -emlékeinket átíró tenger- és tengerpart-képek nagyszabású tájkép sorozata, illetve a mikró jelenségekre koncentráló felvételek és a távoli, keleti, számunkra egzotikus vidékeket és városokat, civilizációkat, jelenségeket megörökítő riportfotók kollekciói illeszkednek a Szamódy-munkásságba. S mindezeken túl van még egy masszív, határozott koncepcióra épülő, az életművet mintegy emblematikusan jellemző, jelentőségteljes, nagyszabású képsorozat: a médiummá emelt-emelkedett, korszakokon átívelő történetet fókuszáló objektumot, a komáromi Monostori Erődöt megörökítő felvételek gyűjteménye, amely talán – újabb fejezetet nyitva – az építészeti fotó kategóriájába sorolható, több száz kompozíciót felölelő képegyüttes. /Wehner Tibor/
