2026. február 5. – március 8.
Breuer Marcell terem
Kovács Péter Balázs Munkácsy-díjas képzőművész kiállítása
Kiállításmegnyitó: 2026. február 5. csütörtök 18.00
Megnyitja: Szegő György DLA, látványtervező, kurátor, művészeti író
„V É D E L M E Z Ő K – Ő R Z Ő K
Az elmúlt években készült festői munkáimban a központi téma az emberi lény helye, szerepe, útkeresése a világban, egyféle csodálat és féltő aggodalom sorsunkról, múltunkról, labilis jövőnkről.
A szereplők nem igazi valóságos naturális figurák. A robotszerű embergyanús rozsdás, kőszerű alakok szinte akaratlanul fokozatosan geometrikus mozdulatlan formákat vesznek fel. Az eredet realisztikusabb, valósághűbb indíttatású, melyek folyamatosan átalakulnak, változnak, módosulnak. A variációk végtelenek, de a művek kompozíciójánál állandóan visszatérőek a szélekre helyezett szembenálló főfigurák. Később az alakzatok középre vagy egy oldalra kitolva, összenőve tartoznak egymáshoz. Tömbszerűségük megbonthatatlan még ha a biztos két időtlen főalakot több szereplő is kiegészíti. Közeli viszonyuk mellett keresik a harmóniát, a fényt, az égi jelet, kapcsolatuk megoldását, hosszan értekeznek a ridegség és az emberiesség problémájáról, gondjairól. Fejük gyakran dobozszerű vagy piramisszerű, a törzsben végződő testük egybeforrva, egységet alkotnak. Szinte középkori páncélos vitézekre emlékeztetnek, előzményei az 1980-as évekbeli expresszív, csőrszerű, nagyméretű önportréim, ahol még jobban kivehetők az arc, szem, száj jelei. Az alakzatok mostanra letisztultabbá, mértaniasabbá váltak de közben a tradicionálisabb festészeti megoldásokhoz közelítenek. A fények, a sötétek, átmenetek a masszív tehetetlenség küzdelme, üzenet a kor eldobható, automatizálódó, irányított új világ felé, mely ellenállhatatlanul tör előre az érzelmek és az értelem rovására. Az maszkos alakok ha nem is látnak, érzik, érzékelik környezetüket, élnek, lélegeznek, a lelkük rokon. Összetartozásuk, sorsuk megbonthatatlan, ezért is fontosak számomra a rövid, többnyire egyszavas műcímek utalásai. A természetközeli színeket újabban az üdébb pinkek, kékek, jajszínek váltják fel a generációváltásra is utalva.
Az alkotás a művész magánügye, azt csak ő tudja megálmodni, megoldani. A mű az alkotó saját véleménye az adott korszakról annak hatásáról, mely meghatározza lelkiállapotát, ha nem is ábrázol konkrétan, akkor sem öncélú esztétikai játék. Velünk van az »átlagember« tehetetlensége, függő helyzete, kötelezettségei, alkalmazkodásai, mely a művészi szabadságába is beleszólhatnak. Viszonyunk valakihez, vagy valamihez meghatározza életünket, létünket. Kívülről próbálom érzékelni a pörgő, alakuló világ mozgását, közben vágyódva, gondolva a természetbe való kivonulásra, melyet már véglegesen nem lehet megtenni. Érdekel és érzékenyen érint az élővilág, az időjárás, a hőmérséklet, vizeink változása, a mélytengeri árkok titkai, az ismeretlen végtelen űr, az emberiség történetének folyamatos átértékelése, újragondolása.
A történelmi objektumok formái és a természet alakulásának érzékelése izgat és gyönyörködtet, miként a harmonikus belső-külső világ találkozik egymással, melynek hatása szűrődik át alkotásaimban.”
KPB