2022. március 10. csütörtök 18:00
Dobos Emő kiállítása
megnyitja: Péter Vladimir ötvösművész
megtekinthető: 2022 03 28
Dobos Emő belső képeket fest – élettörténete, személyisége ismeretében nem meglepő módon.
1943-ban született, Budapesten nőtt fel. Ahhoz a generációhoz tartozik, melyik önmagát a hivatalos kultúrával szemben fogalmazta meg, a második nyilvánosságban működő közösségi hálózatokban érezte otthon magát. Szűkebb baráti köréhez tartozott Bálint István költő, általa lett bejáratos az avantgárd körökben már akkor is nevezetes és számon tartott „Rottenbillerbe”, vagyis Bálint Endre, Vajda Júlia, Jakovits József otthonába, a magánterekbe visszaszorult értelmiségi diskurzus egyik kitüntetett helyszínére. Általuk ismerte meg a zsúfolt lakás egyik ágyneműfiókjában őrzött Vajda Lajos képeket – róla, akárcsak szinte mindenki más, nem is hallott addig.
Érettségi után jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahová nem vették fel, de – noha nem hivatásszerűen – a festéstől nem szakadt el. A hatvanas években – hol lazábban, hol szorosabban – együtt mozgott az éledező avantgárd körök szereplőivel. Tagja volt a barátai által létrehozott Dohány utcai Lakásszínház társulatának, előadásaik és filmjeik alkotótársa volt. 1969-ben és 1970-ben részt vett a nem hivatásos művészek csoportos kiállításain az ELTE Eötvös klubjában és a Műegyetem kollégiumában.
Az akkoriban éledező pszichológia más szellemi kalandokra kínált izgalmas lehetőséget, így lett 1972-ben a Lipótmező néven emlegetett elmegyógyintézetben dolgozó Mérei Ferenc tanítványa. Minden iskolát és képzést kijárt, pszichoterapeutaként dolgozik.
A festés azonban nem engedte el – 2011-ben úgy döntött, enged a vonzásnak, előbb azonban megtanulja azt, amire fiatal korában nem volt módja. Ezért beiratkozott Hidvégi Éva Felszab tér nevű iskolájába.
Bízik sugallataiban, képei belső „felvételek”, általuk, ha követni tudjuk, kalandra vállalkozunk: belépést kapunk egy nagyon összetett világba. A kiállításon bemutatott művek az utolsó egy évben születtek.