Missing the point – Endrődi Aladár fényképei Ukrajnából

„Missing The Point” – többjelentésű cím. A szó szerinti fordítás alapján: elvéteni a célpontot, átvitt értelemben: elvéteni a lényeget. De van egy harmadik, szokatlan értelmezési mód is – hiányolni egy adott pontot, mi több, A pontot. Az otthont.

A 2014 óta tartó orosz-ukrán háború felbecsülhetetlen pusztítást hagy nap mint nap maga után, amelynek a megörökítése és dokumentálása nem csak a hadiállapot, de a téma érzékenysége miatt is nehéz feladat. Nehéz, mert a túlzó sokkra válaszként közömbösség érkezik, a konkrétum pedig elhatárolódást szül. A háború borzalmát ábrázoló kép nem tehet többet, mint hogy olyan utalás legyen, amelyben a néző saját részeit érzi keveredni a kép nyitva hagyott, mégis egyértelmű üzenetével.

Endrődi Aladár itt kiállított munkája hatszori utazás eredménye: nyelvtudás hiányában egy – szándékait és útjának célját egyértelműsítő – cirill betűs cetlivel indult el, hogy egy több mint 100 éves fényképezőgéppel dokumentálja az Ukrajnában történteket. Képein csupán emberek nyomaival találkozunk – hátrahagyott babák, menekülést szolgáló, összecsomózott lepedők, leszakadt lépcsőházak jelzik, hogy ahol nem olyan rég a hétköznapok domináltak, ott most semmi sem lehet átlagos. A régi fénykép médiuma, felülete és üvegessége pont azt az eltávolítást adják meg a nézőnek, amire szüksége van ahhoz, hogy beleképzelje önmagát a leszakadó falak és a megolvadt hungarocell közé, hallja a légiriadó hangját, és mentesüljön a híradó fotóinak megszokottságától. Talán egy pillanatra átérzi a hétköznapok elvesztésének terhét. És ha kiér a térből, talán megfogalmazódik az üzenet: azok, akik ezt tették, eltévesztették a pontot. El, mert bár romosak a házak, Ukrajna még mindig áll. El, mert akármekkora a pusztítás, egy csoport fiatal a két kezével építi vissza idegenek házait. És azok, akik ezt tették, eltévesztették a lényeget. Mert a lényeg biztos – teljesen biztos – hogy NEM EZ.