Gear

Prämodern koncertek: Trio Sombre

Komolyzene

2024. december 14.,  szombat  19:00

SOÓS Orsolya – hegedű
BRAUN Márton – cselló
MENYHEI Ádám – zongora


Műsor:

Franz SCHUBERT: B-dúr Trió  D.898

Robert SCHUMANN: F-dúr Trió  Op.80, No.2

 

A Trio Sombre a nyáron kezdte intenzív, közös munkáját. Soós Orsolya és Menyhei Ádám ismerettsége 10 évre nyúlik vissza, azóta állandó kamarapartnerei egymásnak, Braun Mártonnal szintén a közös kamaraprodukciók révén ismerkedtek meg. Hármójuk személyisége remekül kiegészíti egymást, nemcsak insprirálják egymást, de közös hangjukat órákon, mesterkurzusokon tökeletesítik – legutóbb Takács-Nagy Gábornál. Repertoárjukat tekintve egyértelmű közös pont Schubert, zenéje különösen közel áll szívükhöz. A schumanni életműből felcsendülő F-dúr trió szerteágazó mondanivalóját letisztult interpretációjuk által szeretnék közelebb hozni a közönséghez.

 

„Egy pillantás Schubert triójára, és az ember problémái eltűnnek, a világ ismét üde és fényes.” Így emlékszik vissza Robert Schumann Schubert 1827-ben komponált B-dúr triójára. A műről a könnyed és gondtalan zene és a játékos hangszerelés alapján aligha gondolnánk, hogy egy komoly betegségekkel küzdő szerző utolsó hónapjaiban született. A mű nyilvános megszólalására a szerző életében nem került sor, az első kiadás 1936-ban, nyolc évvel Schubert halála után jelent meg. A vidám, élénk zenében olykor felbukkan az ugyanebben az időszakban komponált Winterreise dalciklus vágyakozó karaktere, és a Schubert szívéhez oly közel álló Ländlerek ringatózó derűje.

„Furcsának és érdekesnek tartom, hogy szinte minden motívum, ami a fejemben formát ölt, könnyen ellenpontozható.” Schumann szavai kevés más művére illenek jobban, mint a zongorás triókra. Első két zongorás trióját egyik legtermékenyebb évében, 1847-ben komponálta. Ezekben a művekben a kánonokkal és fugato szakaszokkal sűrűn átszőtt zenei anyag az imitációs szerkesztésmód magasiskoláját tárja elénk. Az F-dúr trió kezdő és zárótételei életigenlő, fiatalos lendületükkel ellenpontozzák a középső két tétel álmodozó és scherzo karaktereit.

 

 

 

Növényvakság – növénylátás 17. – Egy különleges kerekasztal-beszélgetés

tudomány - növények

2024. november 16. szombat 16:00

Növényvakság – növénylátás 17. – A felszín alatt: Tudomány és művészet találkozása

A sorozat szerkesztője: Zsolnai Balázs okleveles kertészmérnök, növényorvos.

Meghívott előadók: Kovács Károly Zoltán (talajszakértő), Pázmány Péter Katolikus Egyetem előadója (irodalmár), Doktor Melinda és Vasali Katalin (MOME/Engage4BIO)
Moderátor: Félegyházi Fruzsina.
Egy különleges kerekasztal-beszélgetés, ahol a tudomány és a művészet találkozása kerül a középpontba. Talajszakértők, irodalmárok, designerek és művészek osztják meg gondolataikat arról, hogyan segíthet a művészet és az irodalom a talaj gazdag és rejtett világának megértésében és megóvásában. A talaj egészsége nemcsak tudományos, de kulturális jelentőségű kérdés is! Fedezzük fel együtt ennek a láthatatlan világnak az értékét!
Inspiráló gondolatok, élő talaj és tudományos-művészeti összefonódások.
*

Plant Blindness – Plant Vision series continues at @fuga_budapest 🌱
Join us on November 16 at 4 PM in FUGA’s Breuer Marcell Hall for a unique roundtable discussion exploring the intersection of science and art. Experts in soil science, literature, design, and art will share insights on how art and literature can deepen our understanding and appreciation of the rich, hidden world beneath our feet. Soil health is not only a scientific but also a cultural issue – let’s discover together the value of this invisible world!

🎙️ Guest speakers: Károly Zoltán Kovács (soil expert), a representative from the Faculty of Humanities and Social Sciences of Pázmány Péter Catholic University (literature), Melinda Doktor and Katalin Vasali (MOME/Engage4BIO). The discussion will be moderated by Fruzsina Félegyházi.

💬 Inspiring ideas, living soil, and the fusion of science and art – we warmly welcome everyone to join us!

Kreditpont: IGEN

(Prä)modern++ koncertek: Borbély László zongoraestje

Komolyzene

2024. december 15.,  vasárnap  18:00

Élő és velünk élő legendák…

BORBÉLY László – zongora

 

Műsor:

SÁRI József: Episodi

Tristan MURAIL: Cloches d’adieu, et un sourire… (In memoriam Olivier Messiaen)

Olivier MESSIAEN: Cloches d’angoisse et larmes d’adieu

BOZAY Attila: Intervalli

Claude VIVIER: Pianoforte

SOPRONI József: XIV. Zongoraszonáta

 

A koncerten felhangzó szerzők / művek egytől-egyig fontos részt alkotnak életemben. A 90. életévébe lépő Sári Józseffel pár éve állok szoros és meghitt baráti és szakmai kapcsolatban, melyért nem lehetek elég hálás: mondhatni igazi Mester-Tanítvány viszony a miénk, különös tekintettel arra a tényre, hogy Sári József valamennyi fontos zongoraművének megszólaltatására vállalkoztam a jubileumi évben, melyet a Szerzővel közös felkészülési periódus előz meg. Sári művészete alapvetőően szólít meg, s ugyanott rezonál, ahol a legnagyobbak: Bach, Beethoven, Bartók és a többiek…

Tristan Murail művészete számomra akkor vált fontossá, amikor megtudtam, hogy Olivier Messiaen tanítványa volt. Ez adta a kezdő inspirációt tehát, s amikor meghallgattam pár művét, a fentiekhez hasonlóan közvetlenül éreztem megszólítottnak magam. Messiaen emlékére írott műve hamisítatlanul „örökli át” a nagy előd egyéni hangját.

Messiaen misztikus hangvételű és című prelüdje ugyan a korai művek közé sorolódik, s bár bőven magán viseli Debussy üdítő (és a húszas évei elején járó Messiaen számára megkerülhetetlen) hatását, Messiaen minden szempontból az extremitást keresi benne, a végletesen lassú tempón kezdve, a végletesen „tömött” (szín)akkordokon át, a végletes kifejezésig.

Messiaen osztályában töltött párizsi tartózkodása után írta Bozay Attila Intervalli (hangközök-időközök) című egytételes, grandiózus zongoraművét, melyben a hamisítatlanul franciás „íz” mellett számos magyaros (talán el-elfelejtett) népdaltöredék is felhangzik. A szerző, aki a citerának is mestere volt, több alkalommal úgynevezett „kiterjesztett” technikát kér az előadótól, értvén ezalatt a pengetés különféle effektusait. Ez fenitek ismeretében egyáltalán nem véletlen. A mű monumentalitása, grandiózus formakezelése és kiapadhatatlan invenciói újra-és újra rabul ejtenek.

Claude Vivier Pianoforté-ja már a megismerésekor is óriási hatást tett rám, művében az egyszerűség kéz-a-kézben jár a komplikáltsággal, a szakrális pedig a profanitással. Megmagyarázhatatlan, mondhatni „igazi” művészet ez, minden hangja és gesztusa mögött számos szimbólum áttételét vélem megsejteni.

Soproni József (aki jövőre ünnepelné 95. születésnapját) hatalmas életműve és kompozícióinak mesteri (számomra nagyon sokszor schuberti) felépítése-és hangvétele senki számára nem lehet kétséges. Vele élete utolsó éveiben kerültem meghitten közeli kapcsolatba, amikor két számomra meghatározó egyéniség, tanár-és barát, Ábrahám Mariann (akinek a mű ajánlása is szól), illetve Wilheim András társaságában elkezdhettem foglalkozni Soproni műveivel, s a FUGA (és Rajk Judit) támogatásával több Soproni-szerzői est közreműködője is lehettem.

Borbély László

 

A koncert a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Prämodern+ koncertek: Tony Chen Lin és Stachó László

Komolyzene

2024. december 7.,  szombat  18:00

À la hongroise – négy kézre


Műsor:

J. S. BACHKURTÁG György: Korálok

LIGETI György: Induló, Polifón etűd, Három lakodalmi tánc, Allegro

Robert VOLKMANN: Ungarische Skizzen, Op.24

KURTÁG György: Suite (1951)

Franz SCHUBERT: Divertissement à la hongroise, D. 818

 

„A talán legintimebb műfaj, a zongoraduó magyar repertoárjának legjavát hozzuk el ma este közönségünknek, történelmi perspektívába helyezve, milyen sokféle magyarság rejtőzhet a zenében. A 18. században egészen mást tekintettek magyar divatnak, mint kétszáz évvel később – a kora 19. századi Schubert Divertissement à la hongroise-a például a nemesi eredetű, századokon keresztül otthonos-népszerű verbunkos-stílust jeleníti meg. A Magyar Királyság területén is tanítóskodott Schubert e magyaros muzsikáját a Pesten élt német komponista, a Liszt-kortárs Robert Volkmann „magyar” vázlataival helyezzük kontextusba, melyekkel a 19. század Magyarországának biedermeyer miliőjét jelenítjük meg. A késő 20. századot és korunkat pedig ki más képviselhetné leghívebben számunkra, mint Ligeti György vagy Kurtág György, a világon ma élő legnagyobb komponisták egyike? Ligetinek majdnem az összes négykezesét bemutatjuk (egy mindössze tízpercnyi válogatást), s a legtöbbjükkel közel egyidős Kurtág-Suite, a 25 esztendős komponista munkája a 20. század mélyébe kalauzol bennünket, Kurtág György Bach-átiratai pedig nem pusztán a távoli – számunkra mégis oly otthonos – múltat idézik, hanem egy annál is sokkal távolibb, transzcendens világba vezetnek át.” (Stachó László)

Tony Chen LIN kínai származású új-zélandi zongoraművész. Rendszeresen koncertezik Európában és Új-Zélandon. Debütáló szólóalbuma, a Digressions (az új-zélandi Rattle Records kiadásában) hazája Klasszikus Zenei Listájának élére került kiadásának évében. Több rangos zenei verseny, például az Új-Zélandon megrendezett Kerikeri Nemzetközi Zongoraverseny, az Új-Zélandi Országos Zenei Verseny, Magyarországon pedig a Weiner Leó Országos Kamarazenei Verseny győztese volt. Hazájában a Canterbury Egyetemen Nagy Péter és Gao Ping hallgatójaként végzett zongorát és zeneszerzést, majd Németországban, a freiburgi zeneakadémián szerezte meg mesterdiplomáját és Konzertexamenjét. Jelenleg a budapesti Zeneakadémia doktorandusza.

STACHÓ László habilitált doktor, a Zeneakadémia tanára. Muzikológusként és pszichológusként is végzett (a Zeneakadémián és az ELTE-n), zongoristaként pedig eddig három kontinensen lépett fel szólóestjeivel és kamarazenei koncertek közreműködőjeként. Az elmúlt két évtized során kamarazenét, zenei analízist, előadóművészet-történetet tanított, valamint zenepszichológiát és Gyakorlásmódszertant a budapesti Zeneakadémia és a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának oktatójaként. Hazai és külföldi zenész-továbbképzésein kívül kamarazene-mesterkurzusait, valamint saját zenei figyelmi tréningjét, a Gyakorlásmódszertant 18 ország legrangosabb intézményeiben tartja, többek között rendszeresen Róma, Madrid, Bern és Jeruzsálem zeneakadémiáin.

/

“The piano duet, perhaps the most intimate of musical genres, is showcased this evening through some of the finest Hungarian works written in this form, set within a historical context, while uncovering the many shades of “Hungarianness” embedded in the music. What passed for a “Hungarian style” in the 18th century was a far cry from its evolution two centuries later. Schubert’s early 19th-century Divertissement à la hongroise, for instance, vividly conjures up the verbunkos style, a musical vernacular of noble origins that had been popular for centuries. To bring a new perspective to this Magyar-inspired work of Schubert, who had also taught in the Kingdom of Hungary, we will present a rare performance of the complete “Hungarian sketches” of Robert Volkmann, a German composer and contemporary of Liszt who lived in Pest, depicting the Biedermeier milieu of 19th-century Hungary. Fast-forward to 20th century Hungary, who better to turn to than the iconic György Ligeti and György Kurtág, two of the greatest composers of our time? We will present almost all of Ligeti’s four-hand compositions (lasting no more than ten minutes), juxtaposed with the youthful Suite by the 25-year-old Kurtág. Meanwhile, Kurtág’s Bach transcriptions do not merely evoke a distant – yet so familiar and homely – past, but also transport us to an even more distant, transcendent world, a realm of timeless spirituality.” (László Stachó, translated by Tony Chen Lin)

Tony Chen LIN is a Chinese-born New Zealand pianist who regularly performs in Europe and New Zealand. His debut solo album, Digressions (released by New Zealand’s Rattle Records), topped his country’s Classical Music Chart in its release year. He has won several prestigious music competitions, including the Kerikeri International Piano Competition and the New Zealand National Concerto Competition in New Zealand, as well as the Weiner Leó National Chamber Music Competition in Hungary. In his homeland, he studied piano and composition at the University of Canterbury under Péter Nagy and Gao Ping. He then obtained his Master’s degree and Konzertexamen at the Freiburg Hochschule für Musik in Germany. He is currently a doctoral student at the Liszt Academy in Budapest.

László STACHÓ is a habilitated doctor and faculty member at the Liszt Academy of Music. He holds degrees in both musicology and psychology (from the Liszt Academy and Eötvös Loránd University), and as a pianist, he has performed solo recitals and chamber music concerts in three continents. Over the past two decades, he has taught chamber music, music analysis, early 20th-century performance practice, as well as music psychology and Practice Methodology at the Liszt Academy of Music and the Faculty of Music at the University of Szeged. In addition to conducting advanced training programs for music educators both in Hungary and abroad, he offers chamber music masterclasses and his own specialised music attention training program, Practice Methodology, at some of the most prestigious institutions in 18 countries, including regular teaching sessions at the conservatoires of Rome, Madrid, Bern, and Jerusalem.

 

 

 

Fiatal Építészek Köre 2. ciklus 50 éves jubileuma

építészet

2024. november 15. péntek 15:00

Fiatal Építészek Köre 2. ciklus 50 éves jubileuma

Ebben az évben lesz 50 éve, hogy befejeztük mesteriskolás továbbképzésünket a FÉK 2C keretében a felejthetetlen egyiptomi tanulmányúttal.

„… ez nem egyszerűen továbbképzési forma. Jó, mondjuk továbbképzési forma a szó bizonyos értelmében, de én inkább azt húznám alá, hogy ez nem az a fajta továbbképzés, ami könyvből elsajátítható ismeretek közlését jelenti. Hanem sokkal inkább olyasfajta befolyásolás, amelyik a fiatal építész horizontját próbálja tágítani.” (Borvendég Béla, 1986)

Mint közismert, az Építészeti Mesteriskola gondolatát már Hauszmann Alajos 1903-ban felvetette.  1953-ban ismét felmerült megalapításának igénye, 1960-ban történt bezárásáig három évfolyam végezte el. 1970-ben indulhatott újra Fiatal Építészek Köre elnevezés alatt Szendrői Jenő professzor irányításával.

A mi csapatunk a második ciklus volt 1972 és 74 között:

Bálint Imre, Bán Ferenc, Beöthy Mária, Berko Gyula, Czéhmester István +, Falk Edit, Gere Mihály +, Holly Péter +, Horváth Margit, Jékely Zsolt, Kertai László +, Komjáthy Attila +, Korényi András, Kóris János +, Kovács Lajos, Kiss Rozália, Köhler Margit, Kruppa István +, Kulcsár Attila, Lannert Mónika +, Marosi Miklós +, Marussy Ferenc, Miklós Balázs, Mónus János, Petrovics László, Pintér Tamás +, Rex-Kiss Béla, Schwarczuk Ágnes, Sebestyén Attila +, Szenczi Ottó +, Tóth Tibor.

Köszönet mestereinknek, akik már nem lehetnek közöttünk:

Bajnay László, Böjthe Tamás, Farkasdy Zoltán, Finta József, dr. Gádoros Lajos, Gulyás Zoltán, Hofer Miklós, Jánossy György, Jurcsik Károly, Kiss Albert, Lőrincz József, Makovecz Imre, Mányoki László, Mikolás Tibor, Mináry Olga, Molnár Péter, Nagy Elemér, Plesz Antal, Pomsár János, Tillai Ernő, Tokár György, Virág Csaba, Zalaváry Lajos.

Jubileumi ünnepségünket november 15-én 15 órai kezdettel tartjuk a Fugában. Az érdeklődőket szeretettel várjuk.

A következő 50 év – Budapesti klímakirakó – midisszázs

építészet

2024. november 6. szerda 18:00

A következő 50 év – Budapesti klímakirakó – midisszázs

2024. október 30-tól november 10-ig Vargha Mihály terem

Kiállító és prezentáció: Lapinskas Lilla.
Meghívott beszélgetőpartner: Balogh Samu.
A klímakrízis és a globális felmelegedés Budapestet, különösen a pesti belvárost, földrajzi elhelyezkedése és sűrű beépítettsége miatt az előrejelzések alapján súlyosabban érinti majd, mint az európai városok többségét. Az Építészfórumon megjelent BUDAPESTI KLÍMAKIRAKÓS sorozat, amely Lapinskas Lilla a zürichi Eidgenössische Technische Hochschulen (ETH) végzett kutatásának összefoglalóit tartalmazza, rámutat, hogy a belvárosi zöldinfrastruktúra fejlesztési lehetőségei korlátozottak, ezért azok klimatikus hatása összvárosi szinten csekély. Lilla javaslata jelentősen eltér a korábbiaktól: szerinte a várost hálózatok összességeként kell értelmezni, és a különböző téri összefüggéseket egyidejűleg kell megtervezni. A víz-, szél-, árnyékos és gyalogos használatú terek hálózatát a zöldinfrastruktúrával összehangoltan kell kialakítani, figyelembe véve azok térbeli és időbeli működését. Az így létrehozott rendszer hatékonyabban hűtheti és szellőztetheti át a várost. Ehhez olyan technikai megoldások alkalmazását is javasolja, mint például a melegebb éghajlatokon már bevált széltornyok. A Klímakirakós projekt saját hőtérképekkel, energetikai és széldinamikai szimulációkkal mutat rá több érdekes következtetésre, például arra, hogy apró beavatkozásoknak is hatása lehet, például akár már a kapualjak megnyitása is javíthatná a város átszellőzését.

Az “A következő 50 év” a Budapesti Építész Kamara egyéves kiállítássorozata a FUGA – Budapesti Építészeti Központban. A sorozat 2024. február 14-én indul és december 22-én ér véget, kurátora: GUBAHÁMORI. Az egy év alatt kétheti váltásban 20 építészeti praxis mutatkozik be.

Kurátori koncepció:
Épületeink nagy részét 50 évre méretezzük. Ha ma elkezdünk tervezni egy épületet, városrészt vagy infrastruktúrát, felmerül a kérdés, hogy a szerkezet vajon ellenáll-e a talán még nem is érzékelhető természeti és társadalmi kihívásoknak. 2074-re lehet-e még mindig ugyanazzal az eszközkészlettel dolgozni, mint amivel 1974-ban tették kollégáink?

“A következő 50 év” kiállítássorozat keretében olyan építészeti praxisokat mutatunk be, amelyek foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az összeomló klíma, átalakuló társadalom és a fogyatkozó nyersanyag korában, tehát a következő 50 évben, hogyan alakul a szakmagyakorlás, milyen építészeti vagy urbanisztikai válaszok születnek.

Az utolsó negyedév kiállítói:

17 – Budapesti klímakirakó
Lapinskas Lilla
október 30. – november 10.
midissage: november 6. 18:00 FUGA

18 – VIRTUÁLIA
Kulcsár Géza (Urbanum)
november 13. – november 24.
midissage: november 20. 18:00 FUGA

19 – Fail Better
Schreck Ákos
november 27. – december 8.
midissage: november 27. 18:00 FUGA

20 – ZÁRÁS
december 11. – december 22.
finissage: december 19. 18:00 FUGA

A FUGA a Budapesti Építész Kamara tagságának szabad, élő, kiállító-, találkozó és rendezvénytere.

A kiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

www.nka.hu
Link: https://nka.hu/kiemelt-kategoriak/archivum/palyazati-felhivasok/muveszeti-fotematikaju-allando-kollegiumok-palyazati-felhivasok/az-epitomuveszet-kollegiuma-nyilt-palyazati-felhivasa/

Kreditpont: IGEN

A következő 50 év – Budapesti klímakirakó

építészet

2024. október 30. csütörtök

A következő 50 év – Budapesti klímakirakó

2024. október 30-tól november 10-ig Vargha Mihály terem

Kiállító és prezentáció: Lapinskas Lilla.
A klímakrízis és a globális felmelegedés Budapestet, különösen a pesti belvárost, földrajzi elhelyezkedése és sűrű beépítettsége miatt az előrejelzések alapján súlyosabban érinti majd, mint az európai városok többségét. Az Építészfórumon megjelent BUDAPESTI KLÍMAKIRAKÓS sorozat, amely Lapinskas Lilla a zürichi Eidgenössische Technische Hochschulen (ETH) végzett kutatásának összefoglalóit tartalmazza, rámutat, hogy a belvárosi zöldinfrastruktúra fejlesztési lehetőségei korlátozottak, ezért azok klimatikus hatása összvárosi szinten csekély. Lilla javaslata jelentősen eltér a korábbiaktól: szerinte a várost hálózatok összességeként kell értelmezni, és a különböző téri összefüggéseket egyidejűleg kell megtervezni. A víz-, szél-, árnyékos és gyalogos használatú terek hálózatát a zöldinfrastruktúrával összehangoltan kell kialakítani, figyelembe véve azok térbeli és időbeli működését. Az így létrehozott rendszer hatékonyabban hűtheti és szellőztetheti át a várost. Ehhez olyan technikai megoldások alkalmazását is javasolja, mint például a melegebb éghajlatokon már bevált széltornyok. A Klímakirakós projekt saját hőtérképekkel, energetikai és széldinamikai szimulációkkal mutat rá több érdekes következtetésre, például arra, hogy apró beavatkozásoknak is hatása lehet, például akár már a kapualjak megnyitása is javíthatná a város átszellőzését.

Az “A következő 50 év” a Budapesti Építész Kamara egyéves kiállítássorozata a FUGA – Budapesti Építészeti Központban. A sorozat 2024. február 14-én indul és december 22-én ér véget, kurátora: GUBAHÁMORI. Az egy év alatt kétheti váltásban 20 építészeti praxis mutatkozik be.

Kurátori koncepció:
Épületeink nagy részét 50 évre méretezzük. Ha ma elkezdünk tervezni egy épületet, városrészt vagy infrastruktúrát, felmerül a kérdés, hogy a szerkezet vajon ellenáll-e a talán még nem is érzékelhető természeti és társadalmi kihívásoknak. 2074-re lehet-e még mindig ugyanazzal az eszközkészlettel dolgozni, mint amivel 1974-ban tették kollégáink?

“A következő 50 év” kiállítássorozat keretében olyan építészeti praxisokat mutatunk be, amelyek foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az összeomló klíma, átalakuló társadalom és a fogyatkozó nyersanyag korában, tehát a következő 50 évben, hogyan alakul a szakmagyakorlás, milyen építészeti vagy urbanisztikai válaszok születnek.

Az utolsó negyedév kiállítói:

17 – Budapesti klímakirakó
Lapinskas Lilla
október 30. – november 10.
midissage: november 6. 18:00 FUGA

18 – VIRTUÁLIA
Kulcsár Géza (Urbanum)
november 13. – november 24.
midissage: november 20. 18:00 FUGA

19 – Fail Better
Schreck Ákos
november 27. – december 8.
midissage: november 27. 18:00 FUGA

20 – ZÁRÁS
december 11. – december 22.
finissage: december 19. 18:00 FUGA

A FUGA a Budapesti Építész Kamara tagságának szabad, élő, kiállító-, találkozó és rendezvénytere.

A kiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

www.nka.hu
Link: https://nka.hu/kiemelt-kategoriak/archivum/palyazati-felhivasok/muveszeti-fotematikaju-allando-kollegiumok-palyazati-felhivasok/az-epitomuveszet-kollegiuma-nyilt-palyazati-felhivasa/

Kreditpont: IGEN

A következő 50 év – Fail better – midisszázs

építészet

2024. november 27. szerda 18:00

A következő 50 év – Fail better – midisszázs

2024. november 27-től december 8-ig Vargha Mihály terem

Kiállító és prezentáció: Schreck Ákos.
Beszélgetőpartner: Szemerey Samu.

Fail Better

Ever tried. Ever failed. No matter. Try again. Fail again. Fail better.”
„Próbáltad. Elbuktál. Mindegy. Próbáld újra. Bukj el újra. Bukj el jobban.” Nagyjából így lehetne lefordítani a Worstward Ho, Samuel Beckett egyik utolsó töredékes munkájának nyitómondatait. Az idézetnek az eredetinél híresebb utóélete lett, a startup kultúra egyik mémje, harckiáltása lett, ahol a próbálkozás és a vele együtt járó hibázás szinte fetisizálva támogatott hozzáállás.

Ma az állandó is ideiglenes. Ahogy Frank Duffy fogalmaz, az építészet időbeli távlatokat köt össze, múltat, jelent és jövőt hoz egy képbe. Nem csupán elméleteket és filozófiákat ölel fel, hanem integrál művészetet, természettudományt és társadalomtudományt is, eközben valós, fizikai építményekben ölt testet. Az építészet folyamatosan egyensúlyoz a rövid távú, azonnali felhasználói igények és a hosszabb távú, társadalmi és strukturális elvárások között. Ez a multidiszciplináris megközelítés teszi az építészetet elmélyült tudománnyá és gyakorlati művészetté: egyszerre elméleti és filozófiai konstrukció és valós fizikai struktúra.

Hasonlóan a könyvnyomtatás és az ipari forradalom hosszútávú hatásaihoz, fundamentális fordulat közepén vagyunk. A tervezés nem lineáris folyamat többé… vagy újra. Az egyértelmű helyét átvette a többrétegűség. A digitális valóság megfosztott minket látszólag állandó forrásoktól, amelyeket addig természetesnek vehettünk. Anyag és virtuális egyszerre van jelen, az építészet hagyományos összetevőit szélesebben értelmezett elemek váltották fel, emellett a természet, az energiagazdálkodás vagy a társadalmi felelősségvállalás ugyanúgy a tervezés összetevői.

“Ha ismernénk az eredményt, akkor mi értelme lenne a kísérletnek?” Ezzel a mondattal bocsájtott minket útra Nyitrai Miklós, a PTE-Általános Orvostudományi Kar dékánja, a Kar építészeti víziójának kidolgozásakor. A technológia fejlődésével szeretnénk azt gondolni, hogy a tervezés eredménye ellenőrizhetőbb és mérhetőbb, ezzel szemben egyre nyitottabb a kérdésfeltevés, egyre kevésbé vannak pontosan meghatározható helyzetek, egyre labilisabbak a tervezési programok. Ha elfogadjuk a bizonyosságok eltűnését, akkor a nyitott folyamatok és a kísérletezés kerül előtérbe. Bele kell engednünk magunkat a változásba, hogy mélyebben megértsük a hely és a kapcsolódás szerepét, különösen a személyessel összemosódó virtuális tér, találkozások és együttműködés tekintetében.

Az esemény egy bemutató könyv nélkül, vagy leginkább illusztráció egy még nem megjelent műhöz. A tervek szerint a Fail better egy sorozat első darabja, amely több iterációban lényegül újjá. Szándékom szerint így a könyv mint az építészettel párhuzamos, eredendően befejezett műfaj, több kiadáson át alakulva, nem befejezett újraértelmezésekben bontakozik ki. Fogjuk fel ezt egy kísérletnek.

Az “A következő 50 év” a Budapesti Építész Kamara egyéves kiállítássorozata a FUGA – Budapesti Építészeti Központban. A sorozat 2024. február 14-én indul és december 22-én ér véget, kurátora: GUBAHÁMORI. Az egy év alatt kétheti váltásban 20 építészeti praxis mutatkozik be.

Kurátori koncepció:
Épületeink nagy részét 50 évre méretezzük. Ha ma elkezdünk tervezni egy épületet, városrészt vagy infrastruktúrát, felmerül a kérdés, hogy a szerkezet vajon ellenáll-e a talán még nem is érzékelhető természeti és társadalmi kihívásoknak. 2074-re lehet-e még mindig ugyanazzal az eszközkészlettel dolgozni, mint amivel 1974-ban tették kollégáink?

“A következő 50 év” kiállítássorozat keretében olyan építészeti praxisokat mutatunk be, amelyek foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az összeomló klíma, átalakuló társadalom és a fogyatkozó nyersanyag korában, tehát a következő 50 évben, hogyan alakul a szakmagyakorlás, milyen építészeti vagy urbanisztikai válaszok születnek.

Az utolsó negyedév kiállítói:

17 – Budapesti klímakirakó
Lapinskas Lilla
október 30. – november 10.
midissage: november 6. 18:00 FUGA

18 – VIRTUÁLIA
Kulcsár Géza (Urbanum)
november 13. – november 24.
midissage: november 20. 18:00 FUGA

19 – Fail Better
Schreck Ákos
november 27. – december 8.
midissage: november 27. 18:00 FUGA

20 – ZÁRÁS
december 11. – december 22.
finissage: december 19. 18:00 FUGA

A FUGA a Budapesti Építész Kamara tagságának szabad, élő, kiállító-, találkozó és rendezvénytere.

A kiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

www.nka.hu
Link: https://nka.hu/kiemelt-kategoriak/archivum/palyazati-felhivasok/muveszeti-fotematikaju-allando-kollegiumok-palyazati-felhivasok/az-epitomuveszet-kollegiuma-nyilt-palyazati-felhivasa/

Kreditpont: IGEN

A következő 50 év – Fail better

építészet

2024. november 27. szerda

A következő 50 év – Fail better

2024. november 27-től december 8-ig Vargha Mihály terem

Kiállító és prezentáció: Schreck Ákos.

Fail Better

Ever tried. Ever failed. No matter. Try again. Fail again. Fail better.”
„Próbáltad. Elbuktál. Mindegy. Próbáld újra. Bukj el újra. Bukj el jobban.” Nagyjából így lehetne lefordítani a Worstward Ho, Samuel Beckett egyik utolsó töredékes munkájának nyitómondatait. Az idézetnek az eredetinél híresebb utóélete lett, a startup kultúra egyik mémje, harckiáltása lett, ahol a próbálkozás és a vele együtt járó hibázás szinte fetisizálva támogatott hozzáállás.

Ma az állandó is ideiglenes. Ahogy Frank Duffy fogalmaz, az építészet időbeli távlatokat köt össze, múltat, jelent és jövőt hoz egy képbe. Nem csupán elméleteket és filozófiákat ölel fel, hanem integrál művészetet, természettudományt és társadalomtudományt is, eközben valós, fizikai építményekben ölt testet. Az építészet folyamatosan egyensúlyoz a rövid távú, azonnali felhasználói igények és a hosszabb távú, társadalmi és strukturális elvárások között. Ez a multidiszciplináris megközelítés teszi az építészetet elmélyült tudománnyá és gyakorlati művészetté: egyszerre elméleti és filozófiai konstrukció és valós fizikai struktúra.

Hasonlóan a könyvnyomtatás és az ipari forradalom hosszútávú hatásaihoz, fundamentális fordulat közepén vagyunk. A tervezés nem lineáris folyamat többé… vagy újra. Az egyértelmű helyét átvette a többrétegűség. A digitális valóság megfosztott minket látszólag állandó forrásoktól, amelyeket addig természetesnek vehettünk. Anyag és virtuális egyszerre van jelen, az építészet hagyományos összetevőit szélesebben értelmezett elemek váltották fel, emellett a természet, az energiagazdálkodás vagy a társadalmi felelősségvállalás ugyanúgy a tervezés összetevői.

“Ha ismernénk az eredményt, akkor mi értelme lenne a kísérletnek?” Ezzel a mondattal bocsájtott minket útra Nyitrai Miklós, a PTE-Általános Orvostudományi Kar dékánja, a Kar építészeti víziójának kidolgozásakor. A technológia fejlődésével szeretnénk azt gondolni, hogy a tervezés eredménye ellenőrizhetőbb és mérhetőbb, ezzel szemben egyre nyitottabb a kérdésfeltevés, egyre kevésbé vannak pontosan meghatározható helyzetek, egyre labilisabbak a tervezési programok. Ha elfogadjuk a bizonyosságok eltűnését, akkor a nyitott folyamatok és a kísérletezés kerül előtérbe. Bele kell engednünk magunkat a változásba, hogy mélyebben megértsük a hely és a kapcsolódás szerepét, különösen a személyessel összemosódó virtuális tér, találkozások és együttműködés tekintetében.

Az esemény egy bemutató könyv nélkül, vagy leginkább illusztráció egy még nem megjelent műhöz. A tervek szerint a Fail better egy sorozat első darabja, amely több iterációban lényegül újjá. Szándékom szerint így a könyv mint az építészettel párhuzamos, eredendően befejezett műfaj, több kiadáson át alakulva, nem befejezett újraértelmezésekben bontakozik ki. Fogjuk fel ezt egy kísérletnek.

Az “A következő 50 év” a Budapesti Építész Kamara egyéves kiállítássorozata a FUGA – Budapesti Építészeti Központban. A sorozat 2024. február 14-én indul és december 22-én ér véget, kurátora: GUBAHÁMORI. Az egy év alatt kétheti váltásban 20 építészeti praxis mutatkozik be.

Kurátori koncepció:
Épületeink nagy részét 50 évre méretezzük. Ha ma elkezdünk tervezni egy épületet, városrészt vagy infrastruktúrát, felmerül a kérdés, hogy a szerkezet vajon ellenáll-e a talán még nem is érzékelhető természeti és társadalmi kihívásoknak. 2074-re lehet-e még mindig ugyanazzal az eszközkészlettel dolgozni, mint amivel 1974-ban tették kollégáink?

“A következő 50 év” kiállítássorozat keretében olyan építészeti praxisokat mutatunk be, amelyek foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az összeomló klíma, átalakuló társadalom és a fogyatkozó nyersanyag korában, tehát a következő 50 évben, hogyan alakul a szakmagyakorlás, milyen építészeti vagy urbanisztikai válaszok születnek.

Az utolsó negyedév kiállítói:

17 – Budapesti klímakirakó
Lapinskas Lilla
október 30. – november 10.
midissage: november 6. 18:00 FUGA

18 – VIRTUÁLIA
Kulcsár Géza (Urbanum)
november 13. – november 24.
midissage: november 20. 18:00 FUGA

19 – Fail Better
Schreck Ákos
november 27. – december 8.
midissage: november 27. 18:00 FUGA

20 – ZÁRÁS
december 11. – december 22.
finissage: december 19. 18:00 FUGA

A FUGA a Budapesti Építész Kamara tagságának szabad, élő, kiállító-, találkozó és rendezvénytere.

A kiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

www.nka.hu
Link: https://nka.hu/kiemelt-kategoriak/archivum/palyazati-felhivasok/muveszeti-fotematikaju-allando-kollegiumok-palyazati-felhivasok/az-epitomuveszet-kollegiuma-nyilt-palyazati-felhivasa/

Kreditpont: IGEN

Növényvakság – növénylátás 16.

tudomány - növények

2024. november 9. szombat 16:00

Növényvakság – növénylátás 16. – Nonmodern módszertan: Régi-új szempontok a hibrid természetkulturális pluriverzum kutatásához

A sorozat szerkesztője: Zsolnai Balázs okleveles kertészmérnök, növényorvos.

Meghívott előadók: Horváth Márk filozófus és Lovász Ádám filozófus.
Moderátor: Nemes László filozófus.

Jean-François Lyotard nyomán a nyugati, szekuláris modernitás a következőképpen kulcsmondatban foglalható össze: „az emberiség képes rá, hogy a saját fejlődése oka és szerzője legyen.” A posztmodern fordulat a nagy elbeszélésekből való kiábrándulást regisztrálta. Nem lehet többé hinni a történelmi haladásban, és kétségessé vált, hogy az emberiség valóban képes uralkodni a világ fölött. Szemben a századvégi posztmodern relativizmussal és kételkedéssel azonban, a nonmodern szemléletmód pozitív tartalommal is rendelkezik. Anna Tsing szerint a nonmodern a velünk élő múltra és jelenre összpontosító archaikus szemléletmód, amely a szituált és nemszekuláris hagyományos tudásformákra kíván alapozni. Pusztulóban lévő ökoszisztémáink animista érzékenységet igényelnek. Tömören fogalmazva, nem az ember a természetkulturális viszonyok kizárólagos formálója. „Kígyószellemek és a radioaktív felhők is megosztják figyelmünket, mindegyik közelebb visz bennünket a tájak kísérteties minőségéhez” – fogalmaz Tsing. De mi a helyzet a növényi szellemekkel? Amennyiben lehetséges egy nonmodern társadalomtudományi módszertan, annak számot kell vetnie a létmódok eredendő hibriditásával. Ebben kulcsfontosságú Bruno Latour „litániamódszere,” amely a hálózatokba rendeződő létezők sokféleségét hivatott megjeleníteni. Ennek már láthatóak konkrét alkalmazásai a „többfajú antropológia” (multispecies anthropology) területén, ahol kutatók számot vetnek a növények olykor döntő történelmi és társadalmi szerepével. Jeffrey C. Kaufmann például Latour nonmodern módszerének a segítségével vizsgálta meg az Opuntia kaktusznövény szerepét a madagaszkári éhinségekben és a modern szemléletű állami beavatkozások kudarcait. Ezen példából és másokból meríthetünk szempontokat a Kárpát medence viszonyainak és ökológiai problémáinak a feltérképezéséhez is.
Nonmodern kutatócsoport:
(Horváth Márk, Lovász Ádám)
 A Nonmodern kutatási projekt a klasszikus modernitáskrikati és válságirodalmaktól a posztmodern és kortárs diskurzusokig bezárólag szemügyre veszi a modernitással kapcsolatos álláspontokat, keresve azokat a termékeny metaforákat, amelyek a modernitásból kiutakat képezhetnek. A projekt komparatív és interdiszciplináris jellegéből adódóan merít a filozófiai hagyományból, az irodalomból, filmművészetből, festészetből, a kortárs társadalomelméletekből, és kultúratudományból. A kutatócsoport fókuszában a modernitás megértése áll, miközben feltérképezi az azzal párhuzamos vagy azzal szembenálló nonmodern irányzatokat is, különös tekintettel a posztmodernen belül megtalálható lehetőségekre.
Fontos szempont, hogy új szemantikát igényel a modernitásból való kiút. Gondolkodásunkat radikális módon gyökértelenítenünk kell, megszabadítva magunkat a modern eredetű fogalmakban való gondolkodástól. Ez a fordulat szokatlan nyelvezettel innovatív tematikai fókusszal, és új filozófiai szemantikával birkózik meg a következő, egymással összefüggő kérdésekkel: mi a modernitás, és milyen utak vezetnek ki a modernitás válságából? A nonmodernitás az átfogó nagy elbeszélések helyett a szférák burjánzó sokféleségére támaszkodik. Egyszerre szférikus és barokkos gondolkodásmód jegyében kijuthatunk a modernitás vasketrceiből. Egyetlen világszféra sem képez átfogó egységet. A modernitás nagy elbeszélései után a szférák bősége marad. Egyformaság helyett sokféleség. A Nonmodern kutatócsoport a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával működik.
Kreditpont: IGEN