Fevents leírás
2025. szeptember 13., szombat 18:00
Műsor:
Robert SCHUMANN: Märchenbilder, Op. 113
Paul HINDEMITH: Brácsaszonáta (F-dúr), Op. 11 No. 4
LISZT Ferenc: Zarándokévek 1. (Svájc) – Forrásnál; Genfi harangok
George ENESCU: Concertstück
Jegyár: 3.000 Ft
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1.500 Ft
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken:
https://www.jegy.hu/program/praemodern-koncertek-bor-peter-bracsa-es-kamarapartnerei-181225
2025. szeptember 20., szombat 18:00
Kortárs zenei utazás
Műsor:
SZALAI Katalin: Naptár dalciklus részletek
KERÉKFY Márton: Bevezetés és tánc
PETROVICS Emil: Ima a gyermekekért
OTT Rezső: Saxon
ORBÁN György: Elefánt voltam, A cselédlány könnye, Kalandorok kíméljenek
Lori LAITMAN: I never saw another butterfly ( részletek )
FEKETE Gyula: Kabaré dal
„Lépjen be a klasszikus zene új korszakába. Különleges felállású koncertre invitáljuk, mely programjában megszólalnak kitörő magasságok és drámai mélységek egyaránt. Ha nyitott az újra, mégis szereti a klasszikus formákat, itt a helye.” (Tácsik Hunor)
Jegyár: 3.000 Ft
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1.500 Ft
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken:
https://www.jegy.hu/program/hangok-a-jelenbol-csorgeo-kata-murata-marika-es-tacsik-hunor-181394
2025. szeptember 10. szerda 18:00
2025. szeptember 10-től 28-ig Lucien & Rodolf Hervé terem
Az Ember Embernek Embere sorozatom jól szemlélteti, mennyire hosszú időintervallumban készültek ezek a képek (2012- ) és ezzel még további hosszú éveket szeretnék foglalkozni. Érdeklődésem a téma iránt nem lankad, még ha közben el is távolodtam az alapkoncepciótól és gyakorlatilag feloldottam magamnak a határokat:
Ma már nem csak a konceptuális gondolkodású művészeket festem meg, hanem valójában mindenkit, aki elkezd foglalkoztatni valamilyen okból. Ezt azonban nem hátrányként, sokkal inkább előnyként élem meg, a szabad gondolkodás egy formájaként. A sor végtelenségig folytathatósága is különösen tetszik mindazon túl, hogy nem mondok ellent az alapfelvetésnek sem, miszerint évekig gondolkodtam azon, hogyan érlelődhetne össze képeimben minden, amivel eddig foglalkoztam: tér, idő, konceptuális gondolkodás, festészet, portré, csendélet.
Úgy tűnik számomra, a művészportrék sorozatomban ezeket sikerül együttesen működtetni, a közöttük érzékelhető feszültségeket és különbségeket kibékíteni egymással.
Gondolatok:
Koncept:
Gondolataimból arra jutottam, hogy van egy igen keskeny terület, amelyen belül érdemes kutatni, megismerni, a festészet mellett kitartva tisztelegni a festészeten túllépő alkotó művészet jelentős képviselői előtt. Hozzáállásuk a világhoz, a magukról alkotott képük, akcióik, észrevételeik, publikációk, dokumentációk formájában maradt csak fenn, ami egy konceptuális típusú művész esetében épp olyan fontos, ha nem még fontosabb, mint maga a múzeumban őrzött alkotás.
Különösen mai szemmel nézve lehet még fontosabb, hiszen a kortárs művészetben van egy évtizedek óta érzékelhető tendencia, amelynek a lényege, hogy a művész nem hagyományos értelemben vett művészetet hoz létre, hanem megelégszik annak dokumentálásával. A néző tehát a galériában a művészet dokumentumaival találkozik, ha pedig művészeti tárgyú könyveket lapozgat, azokban újabb, a művész tevékenységével kapcsolatos dokumentumokkal szembesül. Dokumentum dokumentum hátán, mondhatja a kívülálló, s ebben kétségtelenül van igazság. Meg abban is, amit az esztéták és a kritikusok mondanak: hogy ezeket a dokumentumokat nagyon sokféle módon lehet és kell kezelni.
Ami engem illet, én úgy kezelem őket, ahogy a festők magát a látványt mindig is kezelték.
Figyelem a dokumentumokat, különösen a nem művészi célzattal készült fényképeket – egy kicsit úgy, ahogy némely tájképfestők a természetet figyelték –, s a mintegy magától ikonszerűvé vált dokumentumokat visszafordítom a festészet nyelvére.
Portrékat festek az általam választott művészekről saját terükben, saját tárgyaikkal körülvéve, miközben a kép szerkezetén és a festés módján keresztül megpróbálok érzékeltetni valamit abból a szellemiségből, amelyről egyébként eddig csak más médiumok révén tájékozódhattunk.
Ezen a kiállításon ezekből a képeimből az eddigi legnagyobb, majdnem az összes festményemet -kölcsön kérve a már magántulajdonban lévő darabokat is- tartalmazó kiállítás lesz látható.
2025. szeptember 21., vasárnap 18:00
Műsor:
CSAPÓ Gyula: Szakadás – „Alig a szent kötés…” – „Man sagt, o Herr…” (Phaedra)
CSAPÓ Gyula: Na’Conxypan himnusza* Előadja: KLENYÁN Csaba – klarinét(ok)
HORVÁTH Bálint: Arietta*
KEDVES Csanád: Napfehér (hommage à S. L. & Cs. Gy.)*
SÁNDOR László: „…diófa levelén…”*
SÁRY Bánk: Passacaglia – Sáry László 85. és Csapó Gyula 70. születésnapjára*
SÁRY László: Triptichon – in memoriam Ildikó Vékony
SEREI Zsolt: I. Apoula* II. Aryas*
SZIGETI Máté: Hangzatos köszöntők*
SZŐCS Márton: Három köszöntő*
TIHANYI László: Sápó 155*
TORNYAI Péter: Időgyűrődések négy mágnesgolyón*
*ősbemutató
Fellépnek:
BÁNKI Berta – fuvola
MATUSKA Flóra – cselló
CURTEAN Ivan – cimbalom
TAKÁTS Zsuzsanna – zongora
Vezényel: KEDVES Csanád
Kerek évfordulós alkalomra komponált új művekkel óhajt tisztelegni a CentriFUGA, az ikonikus komponisták előtt.
Jegyár: 3.000 Ft
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1.500 Ft
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken:
https://www.jegy.hu/program/centrifuga-produkcio-sary-csapo-155-181389
Támogató:
2025. szeptember 4. csütörtök 18:00
2025. szeptember 4-től 28-ig Zalotay Elemér és Janáky István termek
2025. szeptember 14., vasárnap 18:00
HELENA RESURREIÇÃO – ének / voice
CARMEN SANTAMARÍA – zongora / piano
Műsor / Program:
ROBERTO CAAMEÑO (1923-1993) / LOPO: Filha, se grado edes (from Cantares Galaico-Portuguesas of the XIII Century, 1954)
ARTURO DÚO VITAL (1901-1964): Gallega (from Six popular spanish songs, 1941)
ANTÓN GARCÍA ABRIL (1933-2021) / ROSALÍA DE CASTRO (1837-1885):
I. Cando vos oyo tocar; II. Todo e silencio; III. As de cantar, meniña gaiteira (from Four songs on Galician texts, 1992)
EDUARD TOLDRÀ (1895-1962) / ANTÓN NORIEGA VARELA (1869-1947): As floriñas dos toxos
JUAN DURÁN (1960 -) / FERNANDO PESSOA (1888-1935): Só (1985)
ERNESTO HALFFTER (1905-1989): Ai que linda moça (from Six portuguese songs, 1943)
ALDA CAMINHA (1899-1976) / OLEGARIO MARIANNO (1889-1958): Canção triste
PEDRO EMANUEL PEREIRA (1990 -) / PAULO CÉSAR GONÇALVES (1948 -): Fado do desassossego (2020)
FRANCISCO FONTES (1993 – ) / SOPHIA DE MELLO BREYNER (1919-2004): Poema Perdido (from Four night songs)
VIANNA DA MOTTA (1868-1948) / ALMEIDA GARRETT (1799-1854): Olhos Negros (1894)
FRANCISCO DE LACERDA (1869-1934):
I. Os meus olhos não são olhos; II. Tenho tantas saudades (azorian tradicional texts) Tenho tantas saudades
FERNANDO LOPES GRAÇA (1906-1994) / GIL VICENTE (1465-1536?): Por las riberas del río (from Four lyric castilian songs)
FERNANDO LOPES GRAÇA (1906-1994): Arrorro, mi niño (from Ten spanish popoular songs, 1961)
CLAUDIO SANTORO (1919-1989) / VINÍCIUS DE MORAES (1913-1980):
I. Ouve o silencio; II. Acalanto da Rosa; III. Amor que partiu (from Canções de amor, Set 1)
A portugál mezzoszoprán, Helena Ressurreição előadóművészként Barcelonában nőtt fel, ahol ének- (Conservatori del Liceu) és Lied Master fokozatot (ESMUC) szerzett – Fundación Victoria de Los Ángeles ösztöndíjjal. Debütált a Teatro de la Maestranza-ban, a Gran Teatre del Liceu-ban és a Teatro de la Zarzuelában is. A „La Fura dels Baus” produkció címszerepét vállalta. Énekelt a Spanyol Rádió és Televízió Zenekarral, az ORTVE-vel, a Real Filharmonía de Galícia-val, az Orquestra de Menorca-val, az Orquestra XXI-el, az Orquestra Sinfonietta de Braga-val, az Orquesta Sinfónica Provincial de Málaga-val, az Orquesta Sinfónica Victoria de Los Ángeles-el, a Fundación Comique-al (MaperaÒis Juan March), dalestet adott a L’Auditori-val (Barcelona) és Schubertíada-val (Vilabertrán). A „LIFE Victoria Lied Festival” rezidens művészeként debütált az Oxfordi Dalfesztiválon. Részt vett a Festival de Música Contemporânea ADDA, a Festival della Valle d’Itria és a Festival Emergents rendezvényein (koncertet adott Francisco Poyatoval), valamint beválasztották a Leeds-i Dalfesztivál „Fiatal Művészek Programjába” és az „Accademia del Belcanto Rodolfo Celletti” programjába. 1. díjat nyert a „Juventudes Musicales de España” versenyen. Felvette az Atenaine Highlights-t (zene: Caladara) az Ensemble Contratemps-szel, illetve a L’Andalousie au Coeur albumot (Pauline Viardot spanyol repertoárjának szerkesztésével), Natalia Labourdette és Francisco Soriano mellett az Odradek Records kiadónál. Hamarosan Alisa lesz Lucia di Lamermoorban a Teatro Principal de Zaragoza-ban, és Mércèdes a Carmenben a „Fundació Òpera Catalunya” produkcióban.
Carmen Santamaría Castro Urdiales-ban született, 1987-ben. Tanulmányait a baszkföldi Musikene-en, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián és a barcelonai ESMUC-on végezte. Az ESMUC-nél folytatta a Lied tanszéken együttműködő zongoristaként, ideiglenesen Lied professzorként. Tanulmányaiban jelentős szerepet játszott Miguel Ituarte, Kemenes András, Gulyás Márta, Wagner Rita és Francisco Poyato. Sőt, többek között Szergej Yerokhintól, Almudena Canotól, Claudio Martínez-Mehnertől, Hartmut Hölltől, Wolfram Riegertől, Rohmann Imrétől, Kennedy Morettitől vagy Kocsis Zoltántól kapott tanácsokat. Olyan helyszíneken és fesztiválokon lépett fel Európában és Amerikában, mint a Schubertiade, a Quincena musical donostiarra, a Palacio de Festivales of Cantabria, a Centro Botín, a Festival Monteleón, a Várnai Zenei Fesztivál, a Benczúr Ház (Budapest), a Crick Institut (London) vagy a Teatro Helénico (Mexikó). Együttműködött Inés García képzőművésszel a Winterreise című filmjében és a „Seis canciones populares montañesas” utcai installációban. Fellépett az Ensemble instrumentales de Catambria-val, az ESAS művészeti egyesület tagja. Cristina Barceló, Ana Fontecha valamint Esteban Sanz műveit is bemutatta. Diszkográfiája magában foglalja az „Arturo Dúo Vital: una voz en blanco y negro” (2020) című CD-t, amely női zeneszerzők dalainak válogatásalbuma (2022), mindkettőt Mireia Tarragó szopránnal, valamint az ESAS együttessel megjelent „Dance of change” című albumot, az Oso polita kiadó gondozásában, amely a kortárs és az elektronikus zene fúziója.
/
Portuguese mezzosoprano Helena Ressurreição grew as a performer in Barcelona, where she studied her Singing Degree (Conservatori del Liceu) and a Lied Master Degree (ESMUC) – with the Fundación Victoria de Los Ángeles scholarship. Debuted at Teatro de la Maestranza, Gran Teatre del Liceu and Teatro de la Zarzuela. Assumed the title role at a ‘La Fura dels Baus’ production. Sang with Spanish Radio and Television Orchestra, ORTVE, Real Filharmonía de Galícia, Orquestra de Menorca, Orquestra XXI, Orquestra Sinfonietta de Braga, Orquesta Sinfónica Provincial de Málaga and Orquesta Sinfónica Victoria de Los Ángeles and offered song recitals at Fundación Juan March (Madrid), Òpera Comique (Paris), L’Auditori (Barcelona) and Schubertíada (Vilabertrán). As resident artist of “LIFE Victoria Lied Festival”, debuted at the Oxford Lieder Festival. Was part of Festival de Música Contemporânea ADDA, Festival della Valle d’Itria, Festival Emergents -in a recital with Francisco Poyato- and was selected for the Leeds Lieder ‘Young Artists Programme’ and the ‘Accademia del Belcanto Rodolfo Celletti’. Was winner of the 1st prize in the ‘Juventudes Musicales de España’ contest. Recorded Atenaine Highlights (music by Caladara) with ‘Ensemble Contratemps’ and the album L’Andalousie au Coeur (inedit Pauline Viardot’s spanish repertoire) alongside Natalia Labourdette and Francisco Soriano, for the label Odradek Records. Soon will be Alisa in Lucia di Lamermoor in a production of the Teatro Principal de Zaragoza and Mércèdes in Carmen at a production of ‘Fundació Òpera Catalunya’.
Carmen Santamaría is born in Castro Urdiales, 1987. She studied at Musikene in Basque Country, Franz Liszt Music Academy in Budapest and ESMUC in Barcelona. She continued at Esmuc as a collaborative pianist with the Lied department, getting a temporary position as Lied professor. In her studies had a substantial roll Miguel Ituarte, András Kemenes, Márta Gulyás, Rita Wagner y Francisco Poyato. Moreover, she received advice by Sergei Yerokhin, Almudena Cano, Claudio Martínez-Mehner, Hartmut Höll, Wolfram Rieger, Imre Rohmann, Kennedy Moretti or Zoltán Kocsis, among others. She performed at venues and festivals in Europe and America, such as Schubertiade, Quincena musical donostiarra, Palacio de Festivales of Cantabria, Centro Botín, Festival Monteleón, Varna Music Festival, Benczúr Ház (Budapest), Crick Institut (London) or Teatro Helénico (Mexico). She collaborated with visual artist Inés García in her film Winterreise and her street installation ”Seis canciones populares montañesas”. Performes with Ensemble instrumental de Cantabria –Enseic and Empowered and Sustanaible Artistic Sorority – ESAS. Carmen has premiered pieces by Cristina Barceló, Ana Fontecha and Esteban Sanz.Her discography includes the CD “Arturo Dúo Vital: una voz en blanco y negro” (2020), a compilation of songs by women composers (2022), both with soprano Mireia Tarragó, and, with ESAS ensemble, “Dance of change” under Oso polita label, a fusion of contermporary and electronic music.
Jegyár / Tickets: 3.000 HUF
(A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1.500 Ft)
Online jegyvásárlási lehetőség / online ticket purchase:
https://www.jegy.hu/program/restolho-tarlo-helena-ressurreicao-carmen-santamaria-181264
Támogató / Sponsored by:
2025. augusztus 30. szombat 19:00
Az együttes tagjai: ifj. Kurtág György, Lengyelfi Miklós és Márton András.
Tizenöt év után először adja elő az együttes a 2010-ben Fonogram kortárs komolyzenei díjat nyert albumát.
Az előadás minden ízében különleges produkció, amely a tudomány és a művészet izgalmas találkozásából születik. Az elektronikus hangszereken játszó Sc.Art [Science & Art] együttest a Franciaországban élő ifj. Kurtág György zeneszerző, valamint a magyar zenei újhullám meghatározó zenekarának, a KFT-nek két tagja, Márton András és Lengyelfi Miklós hozta létre.
A jól temperált univerzumban a mikrohullámú háttérsugárzás hangját, a Föld légkörének ütköző elektronok hangjait, a Jupiter, a Szaturnusz és más égitestek környezetében NASA űrszondák által készített felvételeket használják fel, sok játékossággal. Az ezekből nyert hangok keverednek ifj. Kurtág György saját fejlesztésű hangszíneivel, effektezett elektronikus basszusgitárhangokkal és elektronikus dobbal vezérelt hangmintákkal, komplex, élvezetes zenei élménnyé varázsolva az univerzum „hangjait”.
Az album anyagát bemutatták többek közt a MÜPÁ-ban, a Műcsarnokban, Bernben, hazai templomokban, művészeti fesztiválokon.
A koncert után beszélgetés a közönséggel.
Jegyek 5.000 forintért – korlátozott számban – a jegy.hu-n és a FUGA pénztárában válthatók.
https://www.jegy.hu/program/a-jol-temperalt-univerzum-180591
A Budapesti Építész Kamara tagjainak a helyszínen: 3.000 forint.
A Sc.Art a weben:
www.youtube.com/scartvideos
2025. szeptember 7., vasárnap 18:00
Műsor:
DINYÉS Dániel: Preludium
Előadja: BARÁTH Bálint – zongora
DINYÉS Dániel: Brácsadalok*
Előadja:
KOLONITS Klára – szoprán
LUDMÁNY Dénes – brácsa
DINYÉS Dániel – zongora
– szünet –
DINYÉS Dániel: Fantasia für A
Előadja: HORVÁTH Andrea – fagott
DINYÉS Dániel: Részletek a „7 és fél halál” című vígoperából
Előadja:
KOLONITS Klára, BORDÁS Barbara – szoprán
ERDŐS Attila – bariton
DINYÉS Dániel – zongora
*ősbemutató
„A szerzői esten három kortárs költő, Papp Gréta, Háy János és Závada Péter szövegei állnak szemben két intim hangszeres monológgal. A szövegek és a zenék egyaránt az élet mélyebb rétegeit keresik, néha a líra, néha a vígjáték, néha a filozófia eszközeivel.” (Dinyés Dániel)
Jegyár: 3.000 Ft
Támogató:
2025. szeptember 6., szombat 18:00
Musica soliptica – középpontok keresése
Műsor:
JUHÁSZ Balázs: Két kép a Szél-rózsa-fa-metszetek c. sorozatból(2009) – marimbára
VIII. „Egy cédrus a Libanonból”
IX. Tigrislovaglás
JUHÁSZ Balázs: Talányos szertartás: szteganográfiák (Actus Enigmaticus, 2023/25)
Karlheinz STOCKHAUSEN: Tierkreis – részletek (1979)
Juhász Balázs átirata szóló vibrafonra és ütőhangszerekre
JUHÁSZ Balázs: „Az illatos szellő délről fúj” (Kunpū minami yori kitaru, 2008/16)
SZÉCSI Lőrinc: Henosis (2023) – vibrafon változat
LIGETI György: Hungarian Rock (1978)
Juhász Balázs feldolgozása szóló marimbára/metallofonra és hangfelvételre
Közreműködnek:
JUHÁSZ Balázs – ütőhangszerek
MONOSTORI Gábor – zongora
SZ. TÓTH Ágnes – alt fuvola
RAZVALJAJEVA Anasztázia – hárfa
NYUSZTAY Iván – tabla
#középpont, #nap, #csillagok, #zodiákus, #egyedüllét, #jelen-ség, #kortárs, #zene, #saját darabok, #átiratok, #szóló és #kamaraművek, #ütőhangszereken
A latin „sol” jelentése a különböző szövegkörnyezetekben: nap; a szolmizációs lépcső ötödik (középső) foka; egyedüllét, magány – innen a szolipszizmus („egyedül-önmagamság”), mint filozófiai gondolkodásforma. Az ebből képzett „Musica Soliptica” kifejezés a XX. század folyamán elvesztett középpont(ok) keresésére utal az égi, a földi és a zenei törvények között. A koncerten olyan művek hangzanak el, melyek valamilyen módon kapcsolódnak vagy az égi (csillagászati) vagy a belső centrumhoz, vagy zenei értelemben jelenítik meg a középpontot – illetve az az utáni vágyakozást.
Jegyár: 3.000 Ft
Támogató:
2025. augusztus 31., vasárnap 18:00
Lovisából Párizsba / From Lovisa to Paris
SZALAI Aino – hegedű / violin
Philip ZUCKERMAN – hegedű / violin
Anni KALLIONIEMI – cselló / cello
Elsa TOIVONEN – zongora / piano
Műsor / Program:
Jean SIBELIUS: C-dúr Zongoratrió, „Lovisa” (JS 207)
Harri WESSMAN: Duó két hegedűre No. II (1986) – magyarországi bemutató
Maurice RAVEL: Duó hegedűre és csellóra, I & II. tétel
– szünet / intermission –
Maurice RAVEL: Miroirs, I. Nocturelles & V. La vallée des cloches
BARTÓK Béla: Magyar népdalok hegedűre és csellóra
Maurice RAVEL: Tzigane
Az esti program Finnország, Franciaország és Magyarország zenei hangjait hozza közös, gazdag és kifejező utazásra. A műsor középpontjában Maurice Ravel áll, akinek 150. születési évfordulóját ünnepeljük idén. Ravel művei három különleges formában szólalnak meg: a határozott és dinamikus duó, az impresszionista zongoraszóló és a tüzes, ragyogó Tzigane.
A finn előadók szoros kapcsolatot ápolnak Magyarországgal – akár származás, akár az itteni élet révén –, és ez a műsor ezt a kötődést tükrözi. Az est két finn zeneszerzővel indul, múlt és jelen találkozásával: Jean Sibelius korai romantikus lírájával és Harri Wessman kortárs hangjával, akinek két hegedűre írt II. szvitje ma hallható először koncertteremben Magyarországon. Műveik természetes párbeszédet alkotnak Bartók földközeli, ritmikus duóival és Ravel színgazdag modern világával, így a koncert izgalmas zenei párbeszédet kínál kultúrák és korok között.
Jean Sibelius (1865–1957): Lovisa-trió (1888, JS 207)
Ez a korai zongoratrió a finnországi tengerparti városban, Lovisában született, és ritka bepillantást nyújt a fiatal Sibelius munkásságába, mielőtt híres szimfóniái megszülettek volna. Bár a darabot olyan romantikus mesterek hatása jellemzi, mint Brahms és Dvořák, már megjelennek benne a jellegzetes északi hangvétel első jelei is: lírai dallamok és népzenei ihletésű ritmusok.
A Lovisa-trió (JS 207) kifejező és táncos részek váltakozásával teremti meg sajátos hangulatát. Bár Sibelius később háttérbe szorította a kamarazenét, ez a mű fiatalkori alkotói energiáját tükrözi.
Harri Wessman (1949–): Duó két hegedűre No. II (1986)
A finn zeneszerző, Harri Wessman zenéje tiszta és szívhez szóló. A rövid, kifejező tételek líraiak, játékosak és elmélkedőek. A két hegedű szorosan együttműködik, beszélgetve mint két barát. A mű néhány tételében van valami, ami kapcsolódik Bartók világához, miközben jellegzetes északi hangot szólaltat meg.
Maurice Ravel (1875–1937): Szonáta hegedűre és csellóra
Claude Debussy emlékének ajánlva, Ravel duója merész és lecsupaszított hangzású. Zongora nélkül a hegedű és a cselló minden zenei szerepet megoszt. Az első tétel feszült és ellenpontozott; a második éles ritmusokkal és szellemes energiával táncol.
Maurice Ravel: Miroirs (1905)
A Miroirs egy öt tételből álló szvit szólózongorára, amely természeti jelenségeket és különféle tereket fest le zenei eszközökkel. Minden egyes tételt Ravel egy-egy művész barátjának ajánlott, akik a párizsi avantgárd művészcsoport, a „Les Apaches” tagjai voltak. A szvit kromatikus és éjszakai hangulatú nyitótétele, a Noctuelles az éjjeli lepkék ideges, szinte szellemszerű mozgását ábrázolja. Ezt egy nyugodtabb, dallamosabb középrész ellenpontozza. A szvit meditatív zárótétele, a La vallée des cloches a párizsi utcákra vezeti a hallgatót, ahol különféle haranghangok rétegződése szép és nyugodt atmoszférát teremt.
Bartók Béla (1881–1945): Magyar népdalok (hegedűre és csellóra, Leo Kraeuter átdolgozása)
Bartókot mélyen inspirálták Közép- és Kelet-Európa népzenei hagyományai. Ezeket a dallamokat közvetlenül falusi énekesektől és hangszeresektől gyűjtötte. A rövid tételek táncokat, dalokat, siratókat idéznek. A két hangszer közötti párbeszéd földközeli, ritmikus, és életre kelti a vidéki hagyományok hangzásvilágát.
Maurice Ravel: Tzigane, M. 76 (1924)
A Tzigane Ravel látványos tisztelgése a cigány hegedűjáték előtt, Jelly d’Arányi virtuóz hegedűművész számára írta. A darab egy hosszú, improvizációs hatású szólókadenciával indul, majd szenvedélyes és lendületes zene bontakozik ki, tele csillogó futamokkal és ritmikus energiával. Bár nem konkrét népdalokra épül, a Tzigane a szabadság és az improvizáció szellemét idézi meg. Ez Ravel egyik legvirtuózabb műve, amely a hegedűt lenyűgöző kifejezőeszközként állítja középpontba.
Jegyár: 3.000 Ft
/
This evening’s program brings together musical voices from Finland, France, and Hungary in a richly varied and expressive journey. At its heart is a tribute to Maurice Ravel, whose 150th anniversary we celebrate this year. Ravel’s works appear in three striking forms: the bold and dynamic duo, evocative solo piano, and the fiery brilliance of Tzigane.
The Nordic musicians share a strong connection to Hungary—through heritage or life lived here—and their program reflects that bond. The evening opens with two Finnish composers, past and present: the early Romantic lyricism of Jean Sibelius and the contemporary voice of Harri Wessman, whose Suite No. II for two violins receives its Hungarian concert hall premiere tonight. Their music forms a natural dialogue with Bartók’s earthy, rhythmic duos and Ravel’s color-saturated modernism, offering a vibrant exploration of musical conversations across cultures and centuries.
Jean Sibelius (1865–1957): Lovisa Trio (1888)
Composed in the Finnish seaside town of Lovisa, this early piano trio offers a look at the young Sibelius before he became known for his symphonic writing. Though influenced by Romantic composers like Brahms and Dvořák, the music hints at his emerging Nordic voice, with lyrical melodies and folky rhythms.
The Lovisa Trio balances charm and structure, moving between expressive passages and dance-like energy. While later Sibelius would largely move away from chamber music, this trio captures his youthful creativity and early compositional skill.
Harri Wessman (1949–): Suite No. II for Two Violins
The Finnish composer Harri Wessman’s music is pure and heartfelt. The short, expressive movements are lyrical, playful, and contemplative. The two violins work closely together, like two friens having a conversation. In some movements, there is something reminiscent of Bartók’s world, while still evoking a distinctly Nordic tone.
Maurice Ravel (1875–1937): Sonata for Violin and Cello
Dedicated to the memory of Claude Debussy, Ravel’s duo is bold and stripped-down in its sound. Without a piano, the violin and cello share all musical responsibilities. The first movement is tense and contrapuntal; the second dances with sharp rhythms and witty energy.
Maurice Ravel (1875–1937): Miroirs (1905)
Miroirs is a five-movement suite for solo piano that paints pictures of natural phenomena, animals and spaces. Each movement is dedicated to an artist friend or Ravel’s, all members of the Parisian avant-garde group “Les Apaches”. The chromatic and nocturnal opening movement of the suite, Noctuelles, depicts the nervous and ghost-like movements of moths. This is then contrasted with a more calm and melodic middle section. La vallée des cloches, the meditative finale of the suite, takes the listener to Parisian streets, where multiple layers of different bell sounds create a harmonically beautiful and calm atmosphere.
Béla Bartók (1881–1945): Hungarian Folk Songs (for violin and cello, arranged by Leo Kraeuter)
Bartók was deeply inspired by the folk music traditions of Central and Eastern Europe. He collected these melodies directly from village singers and instrumentalists. The short movements evoke dances, songs, and laments. The dialogue between the two instruments is earthy and rhythmic, bringing the sound world of rural traditions to life.
Maurice Ravel (1875–1937): Tzigane (1924)
Tzigane is Ravel’s electrifying tribute to Romani violin playing, written for virtuoso Jelly d’Arányi. Opening with a dramatic solo cadenza, the piece unfolds with fiery flair, filled with dazzling runs, double stops, and rhythmic intensity.
Though not based on actual folk tunes, Tzigane evokes a spirit of improvisation and passion. It’s one of Ravel’s most virtuosic works, showcasing the violin as a powerful, expressive force in a whirlwind of color and brilliance.
Entry fee: 3.000 HUF
