Dorsánszki Adrienn kiállítása

megtekinthető: 2019 01 14

Mit is mondtak volna az első rakétafejlesztők Dorsánszky Adrienn rakétáit látván? Vélhetően mérgesek lettek vagy megijedtek volna. Miért is ne? Hiszen ők a helyváltoztatásnak egy a szállítóeszközök szempontjából forradalmian új technológiára épülő fajtáján fáradoznak. Most pedig egyszerűen csak itt vannak ezek a szupergyors rakéták – amik tulajdonképpen semmi másra sem jók, mint hogy nagy távolságokat a lehető leggyorsabban tegyenek meg – itt vannak bronzba öntve, mintha csak ősi idők mementói lennének, megmozdíthatatlanul, repülésre képtelen. Emberfelettien nagy helyett nevetségesen kicsik. Ami az iróniára a szarkasztikus pontot felteszi, az nem más, mint az alkotó neve: Adrienn – az Európai Űrkutatási Hivatal rakétái pedig az Ariane névre hallgatnak. Továbbá a műalkotás a Mars projekt címet viseli, akárha ezekkel a bronzszobrokkal el lehetne jutni a vörös bolygóra. Mennyi valóság sikerülhet félre egy műalkotásban? Úgy tűnik, hogy Dorsánszky művében ezt a kérdést vetette fel. Ez ugyanis minden izgalmas alkotás meggyőződésünket húsbavágóan firtató kérdése.
/Christian Zillner/

Rácz István műfordító, fotóművész életmű-kiállítása
megtekinthető: 2019 01 07 -ig

megnyitja: Krausz György volt nagykövet  és Eifert János fotográfus

Rácz István (1908–1998) megjelent albumai (többek között Finnország, Norvégia, Peru művészetéről, lapp, norvég, finnugor népművészetről, a nagyszentmiklósi kincsről; ismert műfordítása a Kalevala) elsősorban képeskönyvek, azaz nem a kísérőszövegen, hanem a műtárgyakat, épületeket, festményeket bemutató fényképeken van a hangsúly.  Meggyőződése szerint a művészetet mindenekelőtt láttatni kell, a magyarázó szöveg csak a kép kiegészítője. „Ha megnézitek fotóimat, úgy hiszem, megérzitek: ezek a képek nem elsősorban esztétikai élményt, nem csupán a szemnek szóló gyönyörűséget akarnak nyújtani, hanem annál többet. Számomra minden műtárgy üzenet a múltból – és én ezt az üzenetet szeretném a fényképezőgép segítségével továbbítani, közvetíteni minél több embertársam felé.”

Turay Balázs fotókiállítása és könyvbemutatója
megtekinthető: 2019 01 07 -ig

megnyitja: Havas Gábor szociológus

„Homok, por, és téglahalmok tetején gázolok, mindazon, ami egykor valakinek az otthona volt. A szobák között könnyed léptekkel járok, ki és be a fürdőszobából, szinte erőfeszítés nélkül jutok be a konyhába. A lábam alatt guruló, táncoló téglák azonban némi óvatosságra intenek. Bűntudattal tölt el behatolnom ezekbe az otthonokba, mintha talán el akarnék venni valamit. Amikor belépek egy lakásba, nem csak valakinek a tulajdonába hatolok be, hanem az álmaiba, családok beszélgetéseibe, vitákba, gyűlöletbe, féltékenységbe, vágyba, éhezésbe, önfeladásba. Rossz érzésem van amiatt, hogy magammal viszem ezeket a képeket. Fehér, középosztálybeli vagyok, aki a fényképezőgépét útlevélként használja, és ahelyett, hogy kézzel fogható segítséget nyújtana, még pont ő az, aki elvesz valamit.“

A miskolci Számozott utcákból a 2014-es kényszerkilakoltatások óta tartó elvándorlással foglalkozó Take Me Dancing című fotósorozat elsőként a brüsszeli Európai Parlamentben került bemutatásra. A képek Budapestre érkezve, azonos címmel térspecifikus installáció részeivé válnak.

A kiállítás és a fotóalbum létrejöttét Jávor Benedek európai parlamenti képviselő és a Zöldek/ Európai Szabad Szövetség  támogatta.
Külön köszönet Németh Dániel fotóriporternek a kiállításon szereplő drónfelvétel elkészítéséért.

kurátor: Balla Ildikó
megnyitja: Hegedűs D. Géza

kiállítók:
Antal Csaba, Bagossy Levente, Balázs Juli, Balla Ildikó, Berzsenyi Krisztina, Bobor Ági, Bozóki Mara, Bognár Hajnalka, Bujdosó Nóra, Cziegler Balázs, Füzér Anni, Horányi Juli, Horesnyi Balázs, Horváth Jennifer, Horváth Kata, Ignyatovic Krisztina, Jeremiás Bianca Imelda, Kálmán Eszter, Kentaur, Kiss Beatrix, Khell Csörsz, Khell Zsolt, Klimó Péter, Kulumatué, Nagy Fruzsina, Nagy Viktória, Orosz Klaudia, Szűcs Edit

Az alkotók által benyújtott különleges és változatos pályaművek hiteles képet nyújtanak színházművészetünk elmúlt évadjának képző- és iparművészeti aspektusairól. A tárlat rendkívül színes és gazdag anyaga nemcsak látvány-, díszlet- és jelmezterveket, maketteket, előadásfotókat, videofelvételeket, illetve filmrészleteket, de bábokat, maszkokat, elkészült jelmezeket, és még sok más meghatározó látványelemet, jellegzetes bútorokat, tárgyakat és kellékeket is tartalmaz.

Rendezvényünket a MALÁT és a MAOE Iparművészeti Tagozatának szervezésében, az NKA és a Budapesti Operettszínház támogatásával hoztuk létre.

Nemes Judit festőművész kiállítása
Székfoglaló kiállítás, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia
megtekinthető: 2019 01 14 – ig
Bővebben: Látod? Nemes Judit festőművész kiállítása

LÁTVÁNYTÉR 2018

A Magyar Látvány-, Jelmez- és Díszlettervező Művészek Társaságának kiállítása
megtekinthető: 2019 01 14 – ig
Bővebben: Látványtér 2018

take me dancing

Megtekinthető: 2019. február 04 -ig

---

Minden design, ez elkerülhetetlen. (Ettore Sottsass)
A design nem egyetlen dolog. Egy folyamat. Egy rendszer. Egy gondolkodásmód. (Bob Gill)

A PTE Művészeti Kar az ország egyetlen felsőfokú zenei és képzőművészeti képzést integráltan folytató központja. A Művészeti Kar a jogelődök különböző művészeti tanszékeiből 1996-ban alakult meg. A város művészeti hagyományai és progresszív kulturális élete, a tudományegyetemi háttér, a város művészegyéniségei meghatározó alapot biztosítanak a minőségi művészképzéshez. Az itt folyó magasfokú oktatás egyedülálló módon, tudományegyetemi közegben biztosítja a művészeti képzés legmagasabb szintjét is: a művészeti doktori képzést. A kar hatszáz növendékével, nyolcvan oktatójával a város, a régió kulturális életének meghatározó alakítója. Művésztanárai, növendékei rendszeres résztvevői, díjazottjai a régió, az ország és Európa művészeti eseményeinek.

A Média és Alkalmazott Művészeti Intézet keretein belül működő tárgyalkotó és grafika tanszék hallgatói és tanárai rendszeresen vesznek részt és érnek el kiemelkedő eredményeket a hazai és nemzetközi szakmai alkotótelepeken, kiállításokon, szimpóziumokon, biennálékon.

2018 őszén megjelent „Design” című kötet az Intézet oktatóinak és hallgatóinak díjnyertes, hazai és külföldi kiállításokon megmérettetett alkotásait, valamint diplomamunkáit mutatja be.

Nemzetközi építészeti kiállítás

A Piráni Építészeti Napok a világ egyik legnagyobb múltú nemzetközi építészeti konferenciája, amely minden évben bemutatja a legfrissebb építészeti trendeket és a leginnovatívabb térformálási ötleteket. A konferenciát több kapcsolódó építészeti kiállítás is kíséri, közülük a legfontosabb a Nemzetközi Piranesi Építészeti Kiállítás: az előző két év munkáiból Ausztria, Csehország, Görögország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Szlovákia és Szlovénia jelölőbizottságai választják ki országonként azt az öt projektet, melyek bemutatkoznak a tárlaton és versenyeznek a Piranesi-díjért.

A hallgatói pályázat idei résztvevői Graz, Bécs, Budapest, Split, Zágráb, Pescara, Trieszt, Ljubljana, Maribor és Thesszaloniki egyetemeinek építészkarai, valamint a londoni Architectural Association School of Architecture voltak. Minden kari bíráló két, az elmúlt két év során tervezett munkát választhat.

A Piranesi-díjat 1989 óta évente adják át, ezúttal a 30. alkalommal. A 30. Piranesi-díj zsűrije 2018. november 16-án találkozott Piránban, a Monfort Kiállítóteremben. Mint minden évben, a zsűrit a konferencia előadói alkották: Gernot Hertl (Ausztria), Amir Vuk Zec (Bosznia és Hercegovina), Palmar Kristmundsson (Izland), mccullough mulvin architects (Írország), Pedevilla architetti (Olaszország), Dekleva Gregorič arhitekti, Szlovénia; unparelld’arquitectes, Spanyolország

A Piranesi-díj 2018 nyertese: Francesca Torzo: Galerie n09 – z33, Hasselt, Belgium, 2018
A FUGA-ban már hatodik alkalommal mutatjuk be az aktuális kiállítást.
https://www.pida.si/home

A kiállítás és a kapcsolódó katalógus egy lassan harminc éves pályán a művészi kérdésfeltevések egymáshoz kapcsolódását mutatja be, egyúttal új megközelítésmódokba is bepillantást nyújt. Míg Nemes Judit művészete geometriai, zenei inspirációra, eleve absztrakt elemekre épül, és ezért a konkrét művészethez sorolható, egyes újabb sorozataiban nem csupán a tárgyi világhoz, hanem kifejezetten társadalmi problémákhoz is kötődik. Ilyenek a Braille-írást felhasználó 2018-as művei: a fából készült félgömbök applikálása révén a látássérültek számára is olvasható művek valójában mégsem egyszerűen érzékelhetőek, hiszen a hagyományos felfogás jegyében egy kiállításon a műalkotásokhoz nem szabad hozzányúlni, és a Braille-írást tapintani kellene. Közben az alkotást jól látó befogadók szintén felemás helyzetbe kerülnek, mivel látják ugyan a Braille-írásos reliefet, de nem tudják azt dekódolni. A két csoport csak együtt, és a hagyományos, érinthetetlen műtárgy-fogalom átlépésével tudja befogadni, értelmezni az alkotást. Ez a típusú társadalmi kommunikáció a művészet egy lehetséges új funkciója, egyúttal út a látszólag esztétikai kérdésekbe zárt geometrikus, konkrét művészet számára egy életszerű, aktivista szerepvállalás felé is.