Jelen/lét 2020

építészet

2020. október 1. csütörtök 19.00

Jelen/lét  – installáció/zene/vers/videó/kép

Napbárka variációk

INSTALLÁCIÓ:  Markó Balázs DLA / építész

ZENE:

Binder Károly DLA / zeneszerző, zongoraművész

Markó Balázs DLA / építész

Mátrai Péter DLA /építész, zeneszerző

VERS: Nagy Lea / költő

VIDEÓ/KÉP: Asbót Kristóf / televíziós rendező, belsőépítész, díszlettervező

Földi Ádám / fotóművész

A program zártkörű, a videó másnaptól megtekinthető a FUGA YouTube csatornáján.

Gondolattöredékek a „Napbárka” installációhoz

Mit ér az ember jelen/léte a varázslat és a mítosz nélkül?

Az ősi történetek istenei és csodatévő szereplői láthatatlanul őrködnek múltunk felett, támogatnak minket a jelenben és vezérelnek minket jövőnk felé, egyszerre vagyunk történeteik szemlélői és szereplői.

Életünk az elindulások és megérkezések sorozata.

Mindannyian, mint Ré, az egyiptomi napisten, saját magunk alkotta bárkáinkon utazunk a nappalok és éjszakák körforgásában.

A napbárka az élet végtelen körforgásának szimbóluma.

Méltóságteljesen úszik, mert maga a méltóság.

Könnyen kormányozható, mert magától tudja az irányt.

Szép és hasznos.

A bárkatest formáját alkotójának lelke határozza meg.

A Nap bárkái mi vagyunk, a létezés (át)utazói!

Új szürrealistának vallom magam, ha egyáltalán létezik ilyen fogalom. Joggal merülhet fel a kérdés: miért és miben válik el új szürrealizmusom a sokak által ismert művészettörténeti kategóriától? Egyszerű a válasz: semmiben. Akkor meg minek ezt kijelentenem? Azért, mert nekem attól még új, hogy azonos a régivel. Egyébként is, véleményem szerint minden alkotás létrejötte szürreális, maga a mű keletkezésének folyamata teszi azzá.

A jelenlét relatív fogalom.  Az én jelenlétem nem az építészetben van – bár ez a tanult szakmám, nem az egyetemi tanári működésemben – holott ezt szeretem leginkább, nem a zenében – melyben nap mint nap feloldódom,  és nem is a képzőművészetben – amihez szeretnék érteni, de nem lehet, mert az nem olyan. Az én jelenlétem az alkotás különböző formáinak viszonylagos megközelítésében van. Miért viszonylagos? Mert nincs soha konkrét végeredmény, csak közelítések vannak. A ma produkciói csak felvillanások.

A FUGA fontos hely számomra, azon belül is a Janáky terem, az egykori trezor, mely szerintem közel s távol az egyik legkülönlegesebb kiállítási tér, már csak korábbi, tényleges banki funkcióját illetően is.  Durva nyers beton falai az értékmegőrzés képletes és valós szimbólumává teszik ezt a zárkózottan elkülönülő helyet Budapest nyüzsgő belvárosa alatt. Ez a tér attól lesz több mint egy pince (miközben az), hogy kizárólagosan hozzá illő dolgokat hajlandó csak befogadni, csendre és sötétségre vágyó személyes ügyeket. Szeretném, ha alkotásaim megfelelnének a hely elvárásainak, erősítve egymást a befogadó térrel, sok mély hallgatással, kizárva a külvilág jelenlétének felszínes fecsegését.  /Markó Balázs/

 

A könyvesbolt kínálatát folyamatosan töltjük fel az oldalra. Internetes vásárlás jelenleg még nem lehetséges. Bezárás