2026. június 10. – július 12.
Zalotay Elemér terem és Vargha Mihály Könyvesbolt
Megnyitó: 2026. június 10. szerda 18.00
A kiállítást megnyitja:
FENT (Vargha Mihály Könyvesbolt) Andor Tamás Balázs Béla-díjas magyar operatőr, érdemes és kiváló művész
LENT (Zalotay Elemér terem) Dragomán György
Jávor István ismertsége a rendszerváltás előtti és körüli meghatározó dokumentumfilmes munkáinak köszönhető. A legendás Orbán-interjú, a Pesti Fekete Doboz megannyi „rendszerváltó” dokumentumfilmje az Ő operatőri jelenlétének (is) köszönhető. Korszakos
esemény fotói, visszaemlékezései és a rendszerváltás vizuális lenyomatát képező filmjei, tudományos munkái megkerülhetetlenek.
A FUGA és Jávor személyes kapcsolatáról lásd még: https://www.youtube.com/watch?v=g9DWZornVsY
Kevésbé ismert Jávor doku- és szociofotós munkássága, ennek speciális részét képezik a filmgyári standfotói.
Erdélyi dokumentumfotóiból készített albuma ma is keresett cikk, pl. a FUGA
könyvesboltjában is.
Jávor munkásságának két szeletét mutatjuk be a Fugában:
Standfotók
Schiffer Pál rendező 1978-as Cséplő Gyuri című filmje ma is friss és meghatározó. A roma integráció és a szegénység, a munkásosztály belső mozgásai képezik a doku-játékfilm hátterét. A filmben Jávor mint standfotós dolgozott – és hihetetlen körülmények között
megmaradt 8 db. 100/100-as diapozitív (amit az akkori filmforgalmazás helyi display-eken mutatott be) – természetesen roncsolva és így hű kordokumentummá válva. Ezeket a képeket állítjuk ki a FUGA Vargha Mihály könyvesboltjának fekete-falán.
Ezzel egyidőben a Zalotay-teremben Jávor Erdélyi szociofotóiból nyílik kiállítás.
Jávor István privát életének meghatározó eseménye tekinthető másik fotósorozata előzményének. A hatás, amit ez az esemény gyakorolt rá, alapvetően változtatta meg személyiségét, világlátását. És alapvetően ennek köszönhető az is, hogy 1980 augusztusában Bakcsi Ildi jogász-szociológussal, S. Nagy Kati művészettörténésszel, Szuhay Péter néprajzkutatóval együtt elindult Erdélybe, hogy megmutassa az itthoniaknak az ottani mindennapokat. Bár hírhozóként indult el a számára ismeretlen megörökítésére, de az átéltek nyomán a történetek humanista képekkel-mesélőjévé vált. Több, mint öt éven keresztül számos másik út követte ezt az elsőt, amelyeken állandó kísérője Kőrösi Jóska – költő, színházi rendező, megélhetését jelentő munkáját tekintve pedig táviratkézbesitő – volt. Ő mindenkit ismert.
Jávor ezeken az utakon született fotográfiái nem adnak lehetőséget nézőinek a kívülmaradásra, a csak éppen megtekintő képnézésre. A neki kínált utolsó falat étel okozta mély érzések, a feléje és útitársai felé áradó vendégszeretet úgy hatja át képeit hogy az évtizedekkel későbbi néző felé is árad az őt valódi bizalommal befogadó közeg őszinte nyitottsága.
És tehet-e fotográfus annál többet, hogy szinte eltűnik, és jelenléte nem áll a képen látható látvány, emberek, történetek és a kép nézője közé? Hogy utóbbi tekintetét átvezeti téren és időn, így bontva meg azok szerkezetét, s az ott és akkor-t nyitja folyamatos jelenné? Szinte észrevétlen jelenléttel őrzi meg a tekinteteket, helyzeteket, életeket és engedi, hogy szelíden beleszövődhessen képeibe a mindenekben létező végzetszerűség súlya, a valóság abszurditását pedig az élet természetes velejárójává szelídítve mutatja meg.
