Jánossy Johanna (1964.12.24. – 2020.10.13.)
BÚCSÚ – INNEN
„Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.” /Pilinszky János: Apokrif (részlet)/
„In Paradisum. Let Us Sleep Now.” /Benjamin Britten: War Requiem op. 66., VI. Libera Me (részlet)/
Kéretlenül is…
Ebben is első voltál mi közöttünk. Hogy egyszer el-kell-majd-menni. Keményen, de megmutattad. Igen, el kell menni! És most elmentél… Kutya keményen elmentél.
Johanna, ez azért mégis túl korán volt. Maradhattál volna még. Emberséged, szelíd akaratod, halk okosságod, eltökélt és szilárd hited az Ember küldetésében nagyon hiányzik a félműveltek, az akarnokok, a perc emberkék, a semmitmondók, a nagyotmondók, a megmondók, az igazat-nem-mondók árnyékvilágában. Itt és most. Máris.
Most jó helyen vagy. A Fény országában. Ott, ahol már e Földön is helyed volt. A Szellem embereként. Édesapád leányaként. A Fény leányaként (hiszen Szenteste napján születtél, amikor a Fényhozó fényt hozott…).
Most sokat fogunk majd beszélgetni. Sűrűn megkérdezlek, hogy jól van-e ez így, ami és ahogyan van itt minálunk? Amit sajnos túl kevésszer tettem meg e földi létben… És ez most tényleg nagyon fáj.
Nyugodj békében!
Szécsi Zoltán
Budapest, 2020. október 13.
—————————————————————————————————————————
„Búcsút mondok most, áldjon örökre az ég.” (Catullus)
Drága Johanna, alig pár hete még azt mondtad – bár elfúló, kis-madár hangon – hívhatlak továbbra is nyugodtan. Úgy tudom, hogy pár napja még tervezgetted a jövőt, terveid voltak!
Harcoltál a kórral. Sokadszorra is visszatértél volna közénk, akik most az árnyadat őrizzük.
Már nem a Te erős akaratodon múlt, hogy építészetről, zenéről, szinte mindenről okosan – homlokodat összeráncolva – még sokáig eszmét cseréljünk. Visszatértél volna, újra megszervezve, a tiéid és barátaid számára a feledhetetlen venetói őszt. Vagy vidáman Rómában időzhettünk volna, mint a Mesteriskolával hajdanán.
Nemcsak gondolatokat, pályázatokat, házakat hagytál magad után, hanem mély emberi melegséget, mely a tieidre sugárzik, de oly nagy szükségünk van erre, nekünk is, barátaidnak. Köszönet ezért!
Roth János
Budapest, 2020. október 15.
—————————————————————————————————————————
Jánossy Johanna 1983-1988 között a BME Építészmérnöki karára járt, ott diplomázott, majd 1990-1992 között a MÉSZ Mesteriskola XI. ciklusát végezte el. 2004-2006 között a BME Műemlékvédelmi Szakmérnöki képzésére járt.
Mesterei: U. Nagy Gábor, Török Ferenc, Roth János, Csomay Zsófia valamint édesapja, Jánossy György.
1988-1991 között a Lakótervben Roth János műtermében, 1995-1996 között a KÖZTI-ben Csontos Csabával dolgozott. Az Archiflex Stúdió Építésziroda alapító tagja férjével, Lente Andrással, Heppes Miklóssal és Steinbach Erzsébettel. Itt dolgozott 1996-tól haláláig.
Munkáiban, jó esztétikai érzékkel vezérelve, a klasszikus építészeti értékek és a kortárs formálás közötti harmóniára törekedett. Legfontosabb munkáinak a Sobieski János utcai társasházat, a veszprémi Alsóvárosi temető Haiszler-kápolnájának műemléki felújítását és a Nemzeti Táncszínház belsőépítészeti tervezését tartotta. A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Budapesti Építész Kamara tagja, területi küldött volt. Munkája mellett különösen a kortárs zene és kultúra iránt érdeklődött. Két gyermeke van.