2023. január 26. csütörtök 18:00
Könyvbemutató
BME Urbanisztika Tanszék / Tarsoly Kiadó, Budapest, 2022
„Hogyan építsünk a Balaton-parton?” – a két világháború közötti publikációkban egyre gyakrabban jelent meg a kérdés, majd a Balatoni Intéző Bizottság 1929-es megalapítása adta meg a lehetőséget először az egységes rendezésre és fejlesztésre. Ettől kezdve az építészet meghatározó pozíciókat alakított ki a regionális fejlesztési intézményekben, ami nagyban hozzájárult a táji, települési és építészeti léptékű kérdések egységes kezeléséhez. A tervezéstörténet fókuszában a hatvanas évek építészetét meghatározó Balatonkörnyéki Regionális Terv áll, amely 1965-ben elnyerte a Nemzetközi Építészszövetség (UIA) Abercrombie-díját. Az első regionális terv előzményeinek és a későbbi változások, torzulások megértéséhez azonban a tervezéstörténeti folyamatot tágabb időkeretben szükséges elemezni.
A könyv a Balaton-part huszadik századi építészetének történetéről szól. Elsősorban azokat a regionális szintű koncepciókat vizsgálja, amelyekkel a korabeli szakemberek, köztük Kotsis Iván, Farkas Tibor vagy Polónyi Károly a tóparti építészet problémáira megoldásokat kerestek. Az egyes fejezetek a tervezéstörténet kiemelt szakaszaira fókuszálnak: a harmincas évek civil bázisú fejlesztéseire, az ötvenes évek útkeresésére, a hatvanas több léptékszintet átfogó fejlesztéseire, majd a hetvenes évek egyre inkább előtérbe kerülő ökológiai és fejlesztési problémáira. Az átfogó regionális koncepciókhoz kapcsolódóan azonban a települési és építészeti léptékszinteken lezajló változások is megjelennek. A minta- és típustervek elemzésén túl a rekreációs célú építészet jellegzetes funkciói illusztrálják a korszakos fejlesztéseket. A szezonális használatú vízparti strandok, kempingek, vendéglátóhelyek, valamint a nyaraló- és szállásépületek könnyed megformálásában a tervezők kísérletező mentalitása tükröződik. Invenciózus szerkezeti kialakításuk a Balaton-parti modern építészet védjegyévé vált. Bár a huszadik század örökségéből egyre kevesebb emlék marad fent, a köztudatban ma is meghatározó képként élnek ezek a szezonális karakterű vízparti épületek.
Wettstein Domonkos építész, a BME Urbanisztika Tanszék egyetemi adjunktusa, kutatási területe a Balaton régió tervezéstörténete. 2010-ben végzett a BME Építészmérnöki Karán, 2019-ben szerzett PhD fokozatot, doktori disszertációját Regionális stratégiák a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979) címmel védte meg. 2013-14-ben az ETH Zürich GTA Intézetében volt vendégkutató. Kutatási eredményeit folyamatosan publikálja a hazai és nemzetközi fórumokon.
Könyvterv és grafika: Mészáros Nóra