2026. június 3–21.
Breuer Marcell terem
Megnyitó: 2026. június 3. szerda 18.00
Megnyitja: Tóth Krisztina, költő, író, műfordító
A megnyitón DJ: Tarnay Teó
Kurátor: Bendig-Zsilinszky Zsófia
AI short films:
Harsányi Réka DLA médiadesigner
Bartha Balázs grafikus
Gesztelyi Nagy Zsuzsa a FUGA Breuer Marcel termének hatalmas terét két hajóra bontva két egymással összefüggő, ám teljesen különálló anyagot állít ki. Két sorozatát különösen vadul fuzionálja, a kiállítóteret találkozási matrixpontként használja. Az egyéni emlékezet kiindulópontja a lakótelepi gyerekkor, az erkély motívuma és az iskola előtt álló dombormű bárány szimbóluma.
Emlékek, terek, történetek
Milyen lehetett az 1970-80-as években az Új élet parki lakótelepen felnőni? Milyen vizuális emléktöredékek befolyásolják a történeti emlékezetet, városra, kerületre, lakóközösségre, családra és az egyénre lebontva? Az egykor stabilnak hitt gyermekkor töredékes emlékanyagát, helyszíneit bebarangolva ébredünk rá, hogy milyen élményanyag indította el Gesztelyi Nagy Zsuzsannát egy hömpölygő festmény,- és grafikai ciklus megálmodásánál. Gesztelyi képi világa, harsány színvilága, érzéki gesztusai, flitterrel hímzett képei, grafikái nemcsak a ’80-as évekbe kalauzolnak minket, hanem azonnal egy intenzív, kollektív érzelmi utazás örvényébe csúszunk bele teljesen észrevétlenül. A szocializmus épületei, köztereinek szobrai, domborművei és mozaikjai bukkannak fel képei felületén. Ezek a motívumok archaikus képtöredékekkel keverednek, mintha a pompeii freskók darabjai egy másik időből sodródtak volna egyenesen a festményeire. A múlt darabjai egymás mellé kerülnek (festve, varrva, nyomtatva), az eltűnt világok archeológiai hálózatai, belső világunk térképeként állnak össze.
Dynamica Feminina
Az anya-lánya kapcsolat vizuális remegtetése olyan dinamikus szemmozgást parancsol a nézőre, ami azt örvény-szerűen a képtérbe húzza. Az intenzív sokszorosítás, sűrítés, torzítás és a motívumok csoportosítása, a koncentráltság erejével töri fel a kollektív emlékezet apró, titkos tudatalatti rétegeit.
A művek női történeteket szólaltatnak meg. Anyáké, barátnőké, terapeutáké, azoké a nőké, akik néha csak egy mondattal vagy egy pillantással segítenek megérteni valamit a saját életünkből. Mintha láthatatlan szálak, köldökzsinórrá csavarodva kötnék össze a generációk, a személyes és a kollektív múltját és a jelenét.