2020. december 10. csütörtök 18.00
A Magyar Tipográfusok Egyesületének kiállítása
megnyitja: Virágvölgyi András
ONLINE PROGRAM: a megnyitó felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon:
A 20. évfordulóra készült kiállításon szereplő alkotók:
Árendás József, Barka Ferenc, Bornemisza Rozi, Bózsa Evelin, Czakó Zsolt, Csöllei Balázs, David Quay, Domján Gábor, Faltis Alexandra, Faragó István, Farkas Anna, Forrai Ferenc, Gahó Vanessza, Gerendy Jenő, Gilicze Gergő, Gyárfás Gábor, Halasi Zoltán, Haász Ágnes, Hargita-Metzler Dorina, Horváth Janisz, Janiga Lívia, , Kalmár Dóra, Kara György, Kaszta Dénes, Katyi Ádám, Kálmán Tünde, Kemény György, Kiss Ferenc, Kiss István, Kiss László, Král Balázs, Lázár Szilvia, Lehoczky Attila, Ligetfalvi Zsolt, Lőrincz Attila, Litványi János, Maczó Péter, Mátrai István, Nar Vanessa Lenka, Nádai Ferenc, Orgoványi Gábor, Paul ter Wal, Pál Csaba, Pócs Ádám, Raszler Tibor, Riba Hilka, Rozmann Ágnes, Schubert Péter, Serfőző Péter, Simon Ilona, Sinka Anikó, Szabó Márton, Szamos Iván, Szőnyei György, Tooth Gábor Andor, Turkovits György, Vass Tibor, Vass Zoltán, Vasvári László Sándor, Vasvári Péter, Vincze Erika, Voronkó Vera, Wágner Rita, Zsemberi Szígyártó Miklós, Zsubori Ervin
20 évvel ezelőtt, „tipós” órák után jöttünk el az Iparművészeti Egyetemről, és a buszon, ahogy rendszerint szoktunk, a tipográfiáról beszélgettünk: arról, hogy mennyire nincs köztudatban a fogalom, még a szó maga sem ismert, gyakran keverték a topográfiával. Akkor még a feliratok is kalapos ű-vel ő-vel mentek a tévében, magyar fontkészlet híján.
Később szinte divat lett belőle: lépten-nyomon ízléstelen feliratokba botlottunk, mert a plotterek elszaporodásával egyenes arányban terjedt az utcán a vizuális szemét. A személyi számítógépek megjelenésével pedig az önképzett grafikusok száma gyarapodott rohamosan, akik egy-egy grafikus program ismerete után már fillérekért is terveztek alacsony színvonalú logókat, arculatokat. A Tervező Grafikusok Kamarája is megszűnt, nem volt egyetlen szakmai szervezet, vagy legalább egy lap, ahol informálódhattunk volna az eseményekről, kritikákat olvasva.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy létre kellene hozni a saját szervezetünket. 2000-ben, a diplomavédésünk után, amit az Iparművészeti Egyetem dísztermében a diplomakiállításunkkal együtt tartottak, egyszerre találkozhattunk a minket tanító összes tanárral, így meghívtam mindenkit egy búcsúbulira. Kicsit szomorúan gondoltunk az elválásra, arra, hogy hamarosan szét fog hullani a jól összekovácsolódott csapatunk. Akkor a társaság nagy örömére felajánlottam, hogy minden hónap első csütörtökjén nálam össze lehet gyűlni, politikai és egyéb világnézeti ellentétek kizárásával szigorúan szakmai együttlétekre, beszélgetésekre, előadásokra. Hogy mindezt megpecsételjük, a jelenlévő frissen végzett tipográfusokból és tanáraikból megalakítottuk a TypoSzalont. És nyomban el is készítettünk egy akkor még nem hivatalos alapító okiratot, melyen a következő alapítótagok szerepeltek:
Boltos Péter, Bornemisza Rozi, Bujáki László , Csöllei Balázs, Házmán Ferenc†, Horváth Janisz, Hreblay Hanna, Kapitány Ágnes, Kelényi Ákos†, Kemény Zoltán, Kerényi Kristóf, Képe Judit, Kiss István, Kiss László, Maczó Péter, Nádai Ferenc, Posztós János, Németh Szilvia, Simon Ilona, Sinka Anikó, Szabó Márton, Vincze István, Dr. Voit Krisztina†, Wellner Péter, Zigány Edit†.
Mi csupán egy baráti társaság voltunk, akik játszanak a betűkkel, nem akarnak kötelező szabályokat alkotni, szakmai divatot, stílust diktálni. Ahogy szélesedett a kör, tematikus kiállításainkkal teret engedtünk nem csak a tagságnak, hanem zsűrizés után a többi kollegának is, akik boldogan állítottak ki velünk.
Négy év után a pályázati lehetőségek és egyéb adminisztratív kötelezettségek miatt egyesületté alakultunk, és így lettünk TypoSzalon Magyar Tipográfusok Egyesülete.
Felélesztettük a szalont mint művelődési formát: sok érdekes előadásra, bemutatkozásra került sor az évek során. A többnyire vetített előadások után kötetlen szakmai beszélgetések, viták zajlottak, nagy világmegváltó tervek hangzottak el, többnyire persze a konyhában.
Egyesületté alakulásunk után tematikus kiállításainkkal kitártuk kapuinkat a nagyközönség felé is. Meglepetésünkre hihetetlenül nagy volt az érdeklődés az újraértelmezett művészeti ág, a tipográfia iránt. /Bornemisza Rozi/