2024. december 14., szombat 19:00
SOÓS Orsolya – hegedű
BRAUN Márton – cselló
MENYHEI Ádám – zongora
Műsor:
Franz SCHUBERT: B-dúr Trió D.898
Robert SCHUMANN: F-dúr Trió Op.80, No.2
A Trio Sombre a nyáron kezdte intenzív, közös munkáját. Soós Orsolya és Menyhei Ádám ismerettsége 10 évre nyúlik vissza, azóta állandó kamarapartnerei egymásnak, Braun Mártonnal szintén a közös kamaraprodukciók révén ismerkedtek meg. Hármójuk személyisége remekül kiegészíti egymást, nemcsak insprirálják egymást, de közös hangjukat órákon, mesterkurzusokon tökeletesítik – legutóbb Takács-Nagy Gábornál. Repertoárjukat tekintve egyértelmű közös pont Schubert, zenéje különösen közel áll szívükhöz. A schumanni életműből felcsendülő F-dúr trió szerteágazó mondanivalóját letisztult interpretációjuk által szeretnék közelebb hozni a közönséghez.
„Egy pillantás Schubert triójára, és az ember problémái eltűnnek, a világ ismét üde és fényes.” Így emlékszik vissza Robert Schumann Schubert 1827-ben komponált B-dúr triójára. A műről a könnyed és gondtalan zene és a játékos hangszerelés alapján aligha gondolnánk, hogy egy komoly betegségekkel küzdő szerző utolsó hónapjaiban született. A mű nyilvános megszólalására a szerző életében nem került sor, az első kiadás 1936-ban, nyolc évvel Schubert halála után jelent meg. A vidám, élénk zenében olykor felbukkan az ugyanebben az időszakban komponált Winterreise dalciklus vágyakozó karaktere, és a Schubert szívéhez oly közel álló Ländlerek ringatózó derűje.
„Furcsának és érdekesnek tartom, hogy szinte minden motívum, ami a fejemben formát ölt, könnyen ellenpontozható.” Schumann szavai kevés más művére illenek jobban, mint a zongorás triókra. Első két zongorás trióját egyik legtermékenyebb évében, 1847-ben komponálta. Ezekben a művekben a kánonokkal és fugato szakaszokkal sűrűn átszőtt zenei anyag az imitációs szerkesztésmód magasiskoláját tárja elénk. Az F-dúr trió kezdő és zárótételei életigenlő, fiatalos lendületükkel ellenpontozzák a középső két tétel álmodozó és scherzo karaktereit.