2024. május 18., szombat 18:00
Utak a romantikában – utak a romantikából
Schubert és Webern zenéi csellóra és zongorára
ZÉTÉNYI Tamás – cselló KEMENES András – zongora
(fotó: Hrotkó Bálint) (fotó: Arnóth Balázs)
Műsor:
F. Schubert: D-dúr szonatina, D. 384
- Allegro molto 2. Andante 3. Allegro vivace
A. Webern: Két darab (1899)
- Langsam 2. Langsam
F. Schubert: a-moll szonatina, D. 385
- Allegro 2. Andante 3. Menuetto (Allegro) 4. Allegro
A. Webern: 3 kleine Stücke, op. 11 (1914)
- Mäßige Achtel 2. Sehr bewegt 3. Äußerst ruhig
F. Schubert: g-moll szonatina, D. 408
- Allegro giusto 2. Andante 3. Menuetto – Trio 4. Allegro moderato
Három szonatináját Schubert 1816-ban, 19 évesen komponálta. Christopher Gibbs, Schubert kiváló monográfusa szerint ez volt az az év, amikor Schubert több zenét írt, mint bárki addig, és azóta is. A 4. és 5. szimfóniák, és egy-egy zongoraszonáta, vonóstrió, zongoranégyes, vonósnégyes, nyitány, mise, opera, Magnificat, Stabat Mater, több tucatnyi kisebb zongoradarab és ugyancsak több tucatnyi dal készült ebben az évben, közöttük számtalan remekmű, amelyek a mai napig a repertoár részét képzik. Schubert, aki maga is hegedült, eddigre már többek között 11 vonósnégyest komponált, így ugyancsak ismerte a hangszer lehetőségeit. A művek kéziratain eredetileg Sonata állt, azonban a poszthumuszon kiadásra a szélesebb vásárlóközönség, a Liebhaberek reményében már szonatinát nyomtattak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kompozíciók nem tartalmaznak olyan virtuóz elemeket, mint például az ugyancsak 1816-ban komponált Á-dúr Duó (D. 574), vagy a B-dúr Rondó (D. 895) és a C-dúr Fantázia (D. 934), inkább Mozart hegedűszonátáinak léptékét idézik, a Schubertiádák intim atmoszférájának zenéi ezek.
Webern ugyancsak fiatalon, 16 évesen komponálta két cselló-zongora darabját. Ezek a művek ugyanazt a nyelvet beszélik, mint Schubert, csak a dialektus más, eltéveszthetetlen a későromantikus hangvétel. A két rövid darab azonban nem a későromantika léptékében íródott, egyből érződik az ökonómia, az eszközök tudatos redukciója. Alig 15 évvel később, a Kodály Szólószonátájával lényegében egyidőben komponált Három darabbal Webern viszont már az ökonómia olyan határpontjához érkezett, amelyen túl Somfai László szavaival „a követhetetlenség magánya várna az alkotóra.” A mindösszesen 9+13+10 ütemes tételekről így írt Ligeti György: “A dallamosság szélsőséges redukciója itt nem jelenti a kifejezés elszegényedését; ellenkezőleg: a legfinomabb árnyalás és a gordonka játékmódjának folytonos megváltoztatása révén Webern olyan belső feszültségeket ér el, amely érzelemgazdagságában egyáltalán nem marad el a széles dallamívek mögött.” A darabok kottájához Arnold Schönberg írt előszót: “[…] Gondoljuk csak meg, mennyi önmegtartóztatásba kerül a szerzőnek, hogy ily rövid legyen. Költemény válhat minden pillantásból, regénnyé szélesedhet minden sóhaj. Viszont: egy egész regényt egyetlen mondattal, a boldogságot egyetlen fellélegzéssel kifejezni: ilyen sűrítésre csak az képes, akiből kellőképpen hiányzik az önsajnálat. E darabokat csak az értheti meg, akiben él a hit, hogy a zene annak kifejezése, amit csak a zene mondhat ki. […]“