Fevents leírás
2025. október 1-től november 2-áig
Lucien & Rudolf Hervé terem
Káldor Kata és Káldor László kiállítása
2025. szeptember 28. vasárnap 17.00
„Elérkeztünk a kiállításom utolsó fejezetéhez. Ez lesz az utolsó lehetőség együtt látni a tárlatot
és közösen búcsúzni a képektől.
Ez az este különleges lesz azért is, mert Szarka Klára kurátor tart tárlatvezetést, és
személyesen osztja meg gondolatait a munkámról, a kiállítás koncepciójáról és nem utolsó
sorban arról, hogy mit érzett, mint fotóalany a fotózás közben, majd később itt a
kiállítótérben.
Szeretettel hívlak a HINENI záró eseményére!”
London Katalin
2025. október 4-től november 2-áig
Janáky István terem
keresztes zoltán underdogimages kiállítása
Megnyitó 2025. október 4-én 17 órakor.
A kiállítást Nagy Zopán – költő, író, fotográfus nyitja meg.
Klarinétozni Klenyán Csaba fog.
„a kiállítás vegyes anyagát régi fotók valamint különféle holmik, amelyek közt az én elvesztett közeli hozzátartozóim – lányom, bátyáim, szüleim, nagyszüleim és mások – tárgyai, és azokról mint leltározandó tételekről készült analóg képek alkotják. a mindenkori lakókörnyezetem bizonyos tárgyai is szerepelnek, amelyek egykori tulajdonosait személyesen nem ismerhettem, de például azáltal, ahogy egy lomtalanítással ezeket a tárgyakat valaki rám örökítette, azok az élettörténetem és identitásom részei lettek, hasonlóan a családtagjaim rámhagyományozott tárgyaival. ennek a többszörösen egymásra rakódó történeti, érzelmi és tárgyi összefonódásnak a bemutatásán keresztül keresem az egyedin túlmutató közös szálat. a kiállított kézi nagyítású analóg fotók lényegi eleme, hogy a film, a vegyszer és a papir is mind lejárt, ami a hívási folyamatok kiszámíthatatlanságával a föntebb említett egybeesések esetlegességét jól modellezik.”
keresztes zoltán underdogimages
Tárlatvezetés: október 29-én 13 órakor
A kiállítás megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
2025. október 12., vasárnap 18:00
Gramofontól a Spotifyig
Műsor:
Pauline VIARDOT: Les Bohémiennes (Duo d’après les Danses hongroises de J. Brahms)
Charles IVES: The Things Our Fathers Loved
Charles IVES: Berceuse
BENEDEK Benjámin Bendegúz: Aranyfelhő – ősbemutató
Gene KOSHINSKI: SyNc
Dominick ARGENTO: Fancy (From the Diary of Virginia Woolf)
Dominick ARGENTO: Last Entry (From the Diary of Virginia Woolf)
FEKETE Gyula: Fecske (Kabaré-dalok II.)
Nishishita KOHEI: Green snake
Samuel BARBER: Knoxville, Summer of 1915
Amy BEACH: Give Me Not Love, Op. 61
Philip BRAHAM: Mr. Rubinstein
Nosztalgikus időutazásban vehet részt az, aki október 12-én a FUGA-ba látogat. Száz év távlatából indul négy kalandos kedvű zenész az 1900-as évek hajnalától napjainkig. Felcsendül többek közt Samuel Barber híres koncertáriája, melyben egy gyermekkori nyarat felidézve ártatlan filozófiával keresi a lét értelmét. Dominick Argento Pulitzer-díjas dalciklusa a felnőtt lélek rejtelmeibe enged betekintést, míg Pauline Viardot kacskaringós dallamai pedig a Belle Époque pezsgő szalonkoncertjeit varázsolja elénk. A hangverseny változatos műveken át szép képet fest arról, miképp formálódott több, mint 100 év alatt a zene, a világ, s a benne élő emberek.
„Az idő malomkő a szárnyakon, amelyek más világok felé röpítenek.” (Emil M. Cioran)
Jegyár: 3.000 Ft
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1.500 Ft
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken: https://www.jegy.hu/program/praemodern-koncertek-murata-marika-suzuki-haruka-fujita-julia-es-simonics-csenge-182795
2025. október 16., csütörtök 14:15
Zenét majdhogynem mindenki „fogyaszt”. Ám vajon mennyit teszünk azért, hogy az értékek ne csak legendák legyenek egy ének-zene órán, és hogy a felnövő generációk testközelből tapasztalhassák a magasfokú zeneművészet gördülékeny, laza, szerethető, emberi mivoltát?
A CentriFUGA Institute ennek oldására tesz kísérletet, olyan interaktív, beszélgetős nyílt próba keretében, ahol bárki kérdezhet, bármit, és melyre a középiskolások az elsődleges célközönség, de nem csak. A rendezvény természetesen minden érdeklődő számára nyitott, a belépés ingyenes.
A felhangzó művek:
BALOGH Máté: Kikaku & Basho
Előadók és beszélgetőtársak: SELELJO Erzsébet – szaxofon, RAZVALJAJEVA Anasztázia – hárfa, valamint a szerző
BOLCSÓ Bálint: Metszéspontpillanat
Előadók és beszélgetőtársak: SELELJO Erzsébet – szaxofon, RAZVALJAJEVA Anasztázia – hárfa, BOLCSÓ Bálint – elektronika
Moderátor: MOLNÁR Szabolcs
Támogató:
2025. október 1–18.
Csízy László „archaikus eredetű” számítógépes grafikái új életre kelnek a FUGA Zalotay Elemér termében.
„A 70-es években a számítástechnika a jövő új, nagy lehetőségének látszott. Hittem abban, hogy a képzőművészet számára is rendkívül hasznos lehet. A kísérletezések közben egyre jobban kötődtem ehhez a világhoz, melyet ma is nagyon szeretek. A számítástechnika révén a látható jelenségek új részleteit lehet feltárni. Rendszerekben gondolkozhatom. Közelíteni tudom a „reál” és a „humán” gondolatokat. A számítástechnikai eszközök a munka hatékonyságát, a képi megvalósítás lehetőségeit nagymértékben támogatják.” (Csízy László)
Prof. Gyenes Zsolt DLA médiaművész megnyitó beszéde, elhangzott 2025. október 1-jén:
Az új képfajtákhoz tartozik például a fotó, a film, a röntgen, a xerox, a videó, és ide kapcsolható – bizonyos értelemben – a számítógép is. E technikák, médiumok létrejöttének indítékai között nincsen ott a művészet, hanem a kreativitást sokkal inkább mellőző üzleti érdekeket találhatjuk meg. Ennek ellenére, vagy inkább az említettek ellenében az új technológiák rövid időn belül a progresszív gondolkodású művészek érdeklődését felkeltették, pontosabban felkeltik. Egy új technika új kifejezési formák létrehozásához nyitja meg a kapukat.
A művészetnek (is) szüksége van a folyamatos vérátömlesztésre. Napjainkban ez leginkább a digitális univerzumon belül zajlik.
Visszatérve az új képfajták, vagy másképpen szólva a techno-képek természetére, a közös új vonás bennük leginkább a kinti-látható-tapasztalható valósághoz való viszonyukban érhető tetten. A rajzolt-festett (tehát manuálisan előállított) kép nem kerül fizikai értelemben elválaszthatatlan kapcsolatba a tapasztalható-látható világgal. Az új képfajta – gondoljunk a sorban a legelsőre, a fotóra – egyféle automatizmus kapcsán, az apparátus sajátos képességeinek rendszerében rögzíti a látványt. Látszólag lélektelen másolás ez – támadták is ezzel sokat például a fotográfiát –, de szó sincs erről. Megszámlálhatatlan, komplex választások meghozatala következtében születik meg az adott alkotás. A konstelláció egyéni világot, világokat láttat, jelenít meg. Valamennyire tehát más típusú alkotási folyamat a techno-alapú, mint a manuális, de a végeredmény szempontjából semmi lényegi különbség nincsen.
Az alkotási beavatkozások, manipulációk minden esetben eltávolodást jelentenek a látható-tapasztalható, kinti világtól. Ez minden mű és technika természetéből is adódik. A mérték, az absztrakció foka azért nagyon eltérő lehet.
Állandóan változásban vagyunk! Milyen érdekes, hogy napjaink digitális térhódítása következtében az analóg fotográfia, melyet a kezdetekkor lélektelen másolással vádoltak, ma lényegében kézműves technikának számít.
Lábjegyzetként említhető, hogy az elektronikus kép, a videó átmenetet képez a digitális környezet felé. Számtalan ponton bevezeti, előkészíti az utóbbi minőségét, esztétikáját. Ilyen például az új időkezelése, a non-linearitása, a flexibilitása vagy az olcsó tárolás, rögzítés lehetősége.
A techno-művészetek szempontjából a fotográfia születése mérföldkőnek számít, de hasonló érvényű az elektronika megjelenése, illetve a digitális technológia elterjedése is. A következő mérföldkő a mesterséges intelligencia lesz/van – tehetjük fel a kérdést?
Lev Manovich arról ír több helyen, hogy ugyanazt a hardvert és sok esetben szoftvert használják az irodában és a művész stúdiójában is. Ennek ellenére a produktum, ami születik teljesen más. Más a folyamat és a cél is. A művészi produktumok csak olyan módon különbözhetnek a többi kommunikációs tartalomtól, ha kimozdítjuk az apparátust, ha a technika, technológia ellen cselekszünk. Ezt Vilém Flusser hangoztatta először az 1980-as években, éppen a fotográfia kapcsán. Folyamatosan ellene játszunk a kommersz technikáknak; építő jellegű hibákat követünk el, – melyek szándék szerint nincsenek belekódolva abba a programba, technológiába, amit azok megalkotói, feltalálói elgondoltak. Néhány ilyen modifikáció felsorolásszerűen: mozgatjuk másolás közben a tárgyat (vö. copy-motion), a mélységélességgel játszunk, bekeretezünk, kiemelünk, roncsolunk, elhagyunk, vizuálisan absztrahálunk, felerősítjük montázs-szerű gondolkodásunkat, kisajátítunk… Végtelen lehetőségek a sajátos beavatkozásokra, az egyéni alkotási folyamatok megvalósítására.
A régi és új párhuzamosan, vagy inkább elválaszthatatlanul összeforrva jelenik meg hibrid karakterű kultúránk színpadán.
A felvázolt összefüggésekbe ágyazódik be Csízy László munkássága is. Szerencsére több tanulmány, illetve könyv is foglalkozott, foglalkozik az alkotó munkásságával, – melyek úttörő jellegére is reflektálnak – és ennek következtében már ismert a szakma és az érdeklődők számára. A Magyar művészek és a számítógép című kiállítás és kiadvány és a Programozott grafikák című saját könyv kiemelkednek, de például a Képírás online művészeti folyóirat is foglalkozik a művész álló- és mozgóképi munkásságával.
Mozgás, vonalak és fények – ennek a kiállításnak a címe, a főbb hívószavai. Ez a három fogalom jól összefoglalja a művész munkásságát is.
Az elektromosság és a fény egységet alkotnak; az egyik a másikból következik és mozgásban vannak minduntalan. A vonal is mozgás. Az Egység (ezen a helyen nagybetűvel) itt is tetten érhető.
Csízy korai műveiben már felfedhető az az egyedi vonás, miszerint létezik a mérnöki rend és szigorúság, de ez át van itatva – és ez metaforikusan és szó szerint is értendő a tus és plotter használattal – az ember egyik meghatározó tulajdonságával, minőségével; az esetlegességgel, akár nevezhetjük építő jellegű hibának, amitől tehát élni kezd a dolog, saját illata és színe lesz. A szemet simogatja a gazdag vizuális struktúra, melyet létrehoz.
A gép repetitív és mechanikus módon ismételni szeretne, de a papír minősége és a tus állaga, a kettő találkozása az emberi beavatkozással kimozdít ebből a kevésbé lélekkel teli állapotból.
A megsokszorozott apró változások, változtatások pillangóhatásként működnek. Új minőség születik.
Pontok és vonalak – az alapelemek, melyekből felületek, foltok, ritmusok, kompozíciók jönnek létre. A tudatos és véletlen találkozása; kettejük násza – mint már utaltam rá.
Csízy első korszakában – az 1980-as évek elején – matematikán alapuló képépítésről beszélhetünk, míg a második – a 2000-es évek – kiindulási alapja a fotográfia. A végeredmény még is nagyon hasonló. Mindkettő a nagy összefüggésekkel kapcsolatban tesz fel kérdéseket, vagyis láttat meg fontos dolgokat. A matematika maga a mindenség képlete, míg a fotók, a látható-tapasztalható világ részletei; ugyanazt hordozzák. Mikro- és makro-végtelenség. A fotókból a szerző általános érvényű struktúrákat teremt, lecsupaszítja, visszafejti a sallangot, a zavarót, az értelmezhetetlent és így tér vissza a teremtett világ összetevőihez. Itt fordított a sorrend; a kinti látvány illúziója, a fotó újból matematikai eszközökkel formálja magát, míg a régi munkáknál maga a matematikai képlet teremt olyan illúziót, melyet a tapasztalt világra vonatkoztatunk.
Ha nagy vonalakban kategorizálni szeretnénk Csízy műveit, akkor technikai értelemben beszélhetünk plotterrel, számítógéppel, írógéppel készült művekről; ezek a korai munkák (pl. Négyszögek, Egyenes szakaszok, Véletlen hatások, Mozdulatok és Írógéppel), azontúl elektrográfiákról, melyek szintén papíron kerülnek, de már mai digitális technikával kinyomtatásra (pl. Vonalháló, Hullámok és Kéregírás kapcsolatok). Ide tartoznak az olyan elektrográfiák is, melyek installáció formájában látnak napvilágot (pl. Megtört hullámok és Törzsek). Utóbbiaknál a transzparencia, a fény talán még nagyobb hangsúlyt kap.
Mi is tulajdonképpen az elektrogáfia? Olyan művészeti kifejezésmód, módszerek összessége, ahol magának a számítógépnek, vagy különféle elektronikus eszközöknek a – más technikákhoz képest teljesen eltérő – sajátosságaira építve hozza létre a művész alkotásait.
A művek tárgyát-témáját-megjelenését tekintve a következő kategóriák mentén indulhatunk el:
Ezek a kategóriák egymásba mosódnak, de vezérfonalként azért alkalmazhatóak.
A különböző fizikai alapú jelenségek megjelenítése és a téri kapcsolódás az alkotó sok művében meghatározó tényező. A hullámformák, finom rezgések, spirális alakzatok, ütközések – ide köthetők. Minden mozgásban van és ehhez kapcsolódik elválaszthatatlanul az idő, mint szintén alapvető gondolati-filozófiai egység. Azoknál a Csízy-képeknél ahol letisztult geometriai alapformák alkotják a gerincet, a szimmetria mindig kimozdított; így élet költözik arra a tájra. A formák finom átmenetekkel, észrevétlenül mennek át egymásba, hogy aztán bizonyos helyeken ütközzenek; megadva a hangsúlyt a kölcsönhatásoknak. Az alapminőség Csízynél a vonal, annak hálózata, mely közelről szeszélyes játékosságát és törékenységét mutatja meg, míg messzebbről a már említett tónusgazdagságával építkezik, – ilyen formán kommunikál a befogadóval.
Érdekes kettősség az, amit szintén már érintettem, hogy ezeknél a 2000 utáni műveknél egy fordított folyamat fedhető fel. Az organikus textúrák-faktúrák fotografikus leképezése kézműves-mechanikus módon íródik át az előző részben taglalt vizuális megjelenésbe. Ellentmondásnak tűnik a kézművesség és a számítógép együttes használata, de nem az. Jól tudjuk, hogy a komputer hasonlóan egy eszköz, mint akár az olaj és vászon, – persze teljesen más karakterrel rendelkezik mindkettő, – mégis az alkotási folyamat és a végeredmény, tehát a mű szempontjából a lényeg máshol található meg. Ott kutathatunk ebben a vonatkozásban, ahol a szavak, a vizuális elemek, a gondolatok egy másik dimenzióba kerülnek át. A számítógépet sok esetben érdemes teljes mértékben „birtokolnunk”, irányítanunk; – ez „fapados módon” is történhet a beavatkozások „sűrítésével”, – hogy aztán szabad utat adjunk a véletlennek, az apparátus szárnyalásának. Ez a processzus, konfliktus az, mely alkotónknál is a kellő feszültséget elindítja, okozza. Azt a feszültséget ami nélkül nincsen hiteles, jó műalkotás.
A művek színvilága monokróm; a tengerkék horizontot célzó távolsága egy kis lilával és olykor zöldes árnyalatokkal kiegészítve, vagy fekete-fehérek, a szürke-tónusok igen széles skálájának felvonultatásával. A szürke magába foglalja az összes színt és a találkozásoknál ott az „ütés” a fehér-fekete találkozása, szikrázása.
Az utóbbi egy-két évben készült lézer-maratott installációk, két oldaluk párbeszédével, újabb befogadói stratégiákat tesznek lehetővé, ezzel összefüggésben más, új mediális-esztétikai jelként értelmezhetők. Körbejárásukkal – a transzparencia izgalmas, építő jellegén túl – a nézői aktivitás is jobban mozgásba lendül; – szó szerint is értve ezt.
Az 1980-as évek elején készült számítógépes grafikák megalapozzák ezt a gazdag életművet, ami koránt sincs lezárva. A korai művek tisztasága, nyelvezete, eleganciája kitüntetett helyet biztosít alkotójának; olyan kiindulási pozíciót, amely egyediségén túl megnyitja számára a kísérletezés lehetőségeit.
Csízy László pályája folyamatos, következetesen épülő, annak ellenére is, hogy időben széttagolható, vagy ketté választható. Munkássága – úttörő jellegén túl – olyan dimenziókat láttat, ami az övé, de széles körben érdeklődésre tart számot; szemünket, lelkünket és gondolkodásunkat állandó aktivitásra készteti.
Jó szemlélődést, interaktivitást a művekkel!
2025. október 18., szombat 18:00
Kortárs koncert
Quattro per Tutti:
SZÁNKÁR Gergő – szopránszaxofon
SUSOVICH Szilárd – altszaxofon
KATONA Szilárd Előd – tenorszaxofon
MÉSZÁROS Zsófia – baritonszaxofon
Műsor:
ZARÁNDY Ákos: Macaque Libido*
DERECSKEI András: Consort No.2b*
TŰZKŐ Csaba: Elenino Horo
HORVÁTH Bálint: DEAC No.9*
TŰZKŐ Csaba: Páratlan Ritmusban*
KEDVES Csanád: Hoffnung Hauche*
HIDAS Frigyes: Musique de Chambre
*ősbemutató
„Quattro per Tutti Saxophone Quartet – Nevünk jelentése “négyen mindenkiért”, személyes hitvallásunk, hogy népszerűsítsük Magyarországon az eredetileg szaxofonra írt repertoárt. Törekszünk arra, hogy a klasszikus szaxofon hangzás közelebb kerüljön a hallgatósághoz. Kiemelt feladatunknak tartjuk, hogy a hazai kortárs zenét hirdessük.” (Susovich Szilárd)
Jegyár: 3000 Ft
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1500 Ft
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken:
https://www.jegy.hu/program/negyen-a-modern-szaxofonozasert-quattro-per-tutti-183248
Támogató:
2025. szeptember 27. szombat 17.00
Sajnos minden kiállítás egyszer a végéhez ér – ez a természetük, de elindul egy új időszak – ami addig tart, amíg G. Horváth Boglárkának újra kiállítása nyílik a Fugában.
Kiállítás búcsúztató együttlét Bogival és Víg Mihállyal.
2025. október 16., csütörtök 18:00
Lemezbemutató koncert
Duo SeRa:
SELELJO Erzsébet – szaxofon
RAZVALJAJEVA Anasztázia – hárfa
Műsor:
BALOGH Máté: Kikaku & Basho (2015)
John DOWLAND: Flow My Tears
TORNYAI Péter: Narcissus (2015)
John DOWLAND: Time Stands Still
ILLÉS Márton: Én-kör II. (2017)
Hildegard von BINGEN: Caritas abundat in omnia
DUKAY Barnabás: Felhők, párák, ködök a telő holdvilágnál
töprengő szelek és fénylő szélcsendek
John DOWLAND: If My Complaints Could Passions Move
BOLCSÓ Bálint: Metszéspontpillanat (2017) – elektronikán közreműködik: Bolcsó Bálint
John DOWLAND: Now, Oh Now I Needs Must Part
VIRÁGH András Gabor: Waves (2014)
John DOWLAND: Can She Excuse My Wrongs
WETTL Mátyás: My Favourite Instruments
Seleljo Erzsébet és Razvaljajeva Anasztázia szaxofon-hárfa duójának ötlete egy koncert után született 2012-ben, amikor a két zeneakadémista doktorandusz először játszott együtt. A közös zenei élmény egyértelművé tette mindkét muzsikus számára, hogy egy hosszú távú együttműködés elé néznek. Az azóta már ledoktorált művészek a magyar zenei élet aktív résztvevői, emellett mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, valamint a Bartók Béla és a Szent István Konzi tanárai.
A nem mindennapi hangszerpárosításra elsősorban 20. századi művek születettek, ám a Duo SeRa repertoárjában a reneszánsztól a kortárs zenéig minden műfaj megtalálható. A duó nevéhez több tucat ősbemutató fűződik, melyeknek jelentős része magyar zeneszerzők tollából származik. Fennállásuk óta olyan hazai és külföldi fesztiválokon léptek fel, mint például a szentpétervári Academic Festival, az isztambuli Opus Amadeus Kamarazenei Fesztivál, Művészetek Völgye, Ördögkatlan Fesztivál, valamint a Takács Jenő-Farkas Ferenc Fesztivál Körmenden.
Rögzítettek hangversenyeket a Bartók Rádióban, számos budapesti, és vidéki koncertteremben adtak koncertet, többek között a szombathelyi Bartók Béla Hangversenyteremben, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, az Óbudai Társaskörben, a Művészetek Palotája Üveg- és Bartók Béla Hangversenytermében, a Zeneakadémia Solti és Nagytermében is. Facebook oldal: https://www.facebook.com/duosera
Jegyár: 3.000 Ft
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1.500 Ft
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken: https://www.jegy.hu/program/talalkozasok-duo-sera-182272
Támogató:
2025. szeptember 26. péntek 18.00
Stand Up History Lugosi Andrással
„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz…” (1924)
„Egyszer megláttam a ködöt
A nagy fényességek mögött.
És meghallottam egyszer én,
Hogy túl harcom vad zörején,
Akárha lent, akárha fönt,
A szegényé csupán a csönd.
A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.” (1925)
A 120 éve született József Attila emléke előtt tisztelgünk a Stand Up History őszi évadnyitó előadásán. Bár Petőfin kívül aligha van még egy olyan magyar költő, akinek az életéről és művészetéről oly részletekbe menő információkkal rendelkeznénk, mint József Attiláéról, paradox módon miközben lelkét egyfajta közvagyonként kezeljük, mintha „alvadt vérdarabokként” hullanának elénk a szavak, amikor történetének tanulságairól próbáljuk megfogalmazni „az igazat”, nem csak „a valódit”. Régóta kísérti az utókort a kínzó tudat, hogy minél részletesebben meg tudjuk rajzolni József Attila egyes arcait, annál kevésbé értjük őt magát. Ez a Stand Up History ezért nemcsak arra tesz majd kísérletet, hogy bemutassa a Ferencváros „tárnás mélységeit”, a poloskákkal és törékeny egzisztenciájú bérlőkkel túlzsúfolt lakások világát, mint a költő zsenit kibocsátó nagyvárosi proletariátus térbeli-társadalmi miliőjét, és a József család tagjait onnan végül kivezető rögös utat. Nem elégszünk meg azzal sem, hogy egyszerre egymás mellé helyezzük a költő zsenit és a betegségektől szenvedő embert, a szeretetre éhes, és gyakran szeretetre képtelen férfit, az ösztönök és a termelőerők lélektani mérnökét, a gépek és az ipari táj külvárosi világát a haza és a hazaszeretet fogalmával összekapcsoló lírikust, a történelmi materialistát és az istenkeresőt, az egyik legcsodálatosabb magyar nyelvű istenes költészet alkotóját. Arra invitáljuk potenciális nézőinket, hogy váltsanak jegyet, és próbáljunk meg együtt eljutni magához József Attilához, mindahhoz, ami benne a fentebb felsoroltakat összeköti. Vagy legalább az ő közvetítésével próbáljunk meg eljutni, vagy akár csak irányt is venni önmagunkhoz.
A belépőjegy ára a helyszínen 3000 Ft.
Jegyek a helyszínen válthatók, valamint online, az alábbi linken: https://www.jegy.hu/program/stand-up-history-kodbol-csondbol-jozsef-attila-utja-ferencvaros-tarnas-melysegeitol-a-soha-el-182242
