A Magyar Látvány-, Jelmez- és Díszlettervező Művészek Társaságának kiállítása
2018 12 14 / 16:30
megtekinthető: 2019 01 14 -ig
kurátor: Balla Ildikó
megnyitja: Hegedűs D. Géza
kiállítók:
Antal Csaba, Bagossy Levente, Balázs Juli, Balla Ildikó, Berzsenyi Krisztina, Bobor Ági, Bozóki Mara, Bognár Hajnalka, Bujdosó Nóra, Cziegler Balázs, Füzér Anni, Horányi Juli, Horesnyi Balázs, Horváth Jennifer, Horváth Kata, Ignyatovic Krisztina, Jeremiás Bianca Imelda, Kálmán Eszter, Kentaur, Kiss Beatrix, Khell Csörsz, Khell Zsolt, Klimó Péter, Kulumatué, Nagy Fruzsina, Nagy Viktória, Orosz Klaudia, Szűcs Edit
Az alkotók által benyújtott különleges és változatos pályaművek hiteles képet nyújtanak színházművészetünk elmúlt évadjának képző- és iparművészeti aspektusairól. A tárlat rendkívül színes és gazdag anyaga nemcsak látvány-, díszlet- és jelmezterveket, maketteket, előadásfotókat, videofelvételeket, illetve filmrészleteket, de bábokat, maszkokat, elkészült jelmezeket, és még sok más meghatározó látványelemet, jellegzetes bútorokat, tárgyakat és kellékeket is tartalmaz.
Rendezvényünket a MALÁT és a MAOE Iparművészeti Tagozatának szervezésében, az NKA és a Budapesti Operettszínház támogatásával hoztuk létre.








2018 őszén megjelent „Design” című kötet az Intézet oktatóinak és hallgatóinak díjnyertes, hazai és külföldi kiállításokon megmérettetett alkotásait, valamint diplomamunkáit mutatja be.





A kiállítás és a kapcsolódó katalógus egy lassan harminc éves pályán a művészi kérdésfeltevések egymáshoz kapcsolódását mutatja be, egyúttal új megközelítésmódokba is bepillantást nyújt. Míg Nemes Judit művészete geometriai, zenei inspirációra, eleve absztrakt elemekre épül, és ezért a konkrét művészethez sorolható, egyes újabb sorozataiban nem csupán a tárgyi világhoz, hanem kifejezetten társadalmi problémákhoz is kötődik. Ilyenek a Braille-írást felhasználó 2018-as művei: a fából készült félgömbök applikálása révén a látássérültek számára is olvasható művek valójában mégsem egyszerűen érzékelhetőek, hiszen a hagyományos felfogás jegyében egy kiállításon a műalkotásokhoz nem szabad hozzányúlni, és a Braille-írást tapintani kellene. Közben az alkotást jól látó befogadók szintén felemás helyzetbe kerülnek, mivel látják ugyan a Braille-írásos reliefet, de nem tudják azt dekódolni. A két csoport csak együtt, és a hagyományos, érinthetetlen műtárgy-fogalom átlépésével tudja befogadni, értelmezni az alkotást. Ez a típusú társadalmi kommunikáció a művészet egy lehetséges új funkciója, egyúttal út a látszólag esztétikai kérdésekbe zárt geometrikus, konkrét művészet számára egy életszerű, aktivista szerepvállalás felé is.


