2026. január 23. – február 22.
Janáky István terem
ÉLŐ – (A)LIVE
(interaktív multimediális installáció)
a BLANCHE THE VIDIOT
kiállítása FUGA Janáky István termében.
Megnyitó: 2026. január 23. péntek 17.00
A kiállítást megnyitja:
SZÉPLAKY Gerda esztéta, a kiállítás kurátora.
[English description below]
Hogyan lehet az életet megragadni? Hogyan lehet reprezentálni azt a tünékeny határvonalat, ami elválasztja az élőt az élettelentől? Mit jelent az, hogy az élő jelen van, ezáltal beleíródik sok másik élőlény jelenvalólétébe? Miféle összefonódottság van közöttük? Hogyan érzékelik egymást, hogyan lépnek át egymásba? Mit érzékelhet az ember, például, egy növényből? És mit a növény az emberből? Összegabalyodottságukból hogyan lesz elevenség, melyben maga az élet tárulkozik fel (Michel Henry)? De rögzíthető-e az élet, megragadható-e anélkül, hogy ne merevítenénk ki, ne dermesztenénk halottá rögtön; s a lüktetésként megélt folyamatosságot ne élettelen töredékekké szabdalnánk szét?
Az élő című kiállítás nem a megragadást, hanem az érzékelést, az egymásba való átfolyás tapasztalatát akarja átadni a medializált világ nyelvén: fotókon, videókon, élő közvetítésen keresztül. Felveti azt a kérdést is, hogy a részvételi, installatív videóművészet eszközeivel hogyan különböztethető meg az élő és a csak annak látszó; a valóban organikus vagy csak rendezettnek, strukturáltnak tűnő; a mechanisztikusan véletlenszerű a valóban autonóm módon valami újat létrehozó kapcsolódásoktól.
Egy növény live-streamje a kiállításon a közvetítettség, a reprezentáció örökös eltávolító gesztusa ellenére is valami elevent próbál felmutatni: egy növény életét. A művészpáros saját otthonába installált, szenzorokkal ellátott szobanövény a kiállítás teljes ideje alatt ’élőzni’ fog: a FUGA terébe streamelik a róla készült videót, és az általa is élőben, társalkotóként alakított zenesávot. Egy webkamera segítségével pedig (melynek adatait nem rögzítik!) a kiállítás ideje alatt jeleket közvetítenek a másik irányba, a FUGA-ból az otthoni, felszenzorozott növény felé. De jelenvaló, lélegző élőlények (növények, gombák) is bekerülnek a kiállítás terébe, egy diorámába, „halott tárgyak” közé – így teremtve meg élet és élettelenség bonyolult összefüggésrendszerét.
A multimediális installációkkal berendezett kiállítási tér gyűrődésekkel teli: egymásra rétegződnek a különféle médiumok, eszközök, jelek, jelrendszerek, melyek így hiperbolikussá válnak. A pillanatnyi benyomásokból, emlékekből, érzetekből szerveződő jelenetek között nincs sem logikai, sem időbeli, sem térbeli koherencia, hanem csak spontán párhuzamok, analógiák, asszociációk. Egyetlen képen belül is burjánzást látunk, az egymásra-göngyölődés (Maurice Merleau-Ponty) túlzásait – semmi sem kivehető, mégis oly’ lüktető és életszerű!
A blanche the vidiot – Péter Szabina és Bodnár Kristóf – jelen kiállításán a videókon és a live-stream-en túl objekteket, talált tárgyakat és fotókat is találunk, melyeket a művészek más kontextusba helyeznek, animálnak, mozdulatlanságból mozgásba lendítenek. A vizuális totalitás megteremtése mellett hangsúlyt helyeznek a zenére is: a szintetizátorokkal gerjesztett hangok által nem illusztrálni akarván a megteremtett világot, mint inkább belesodorni a nézőt a jelenlét meditatív állapotába.
Az élő című kiállítás nem elvont, hanem érzékileg átélhető filozófiai, ökológiai gondolatokat kínál, mindenekelőtt arra az etikai indíttatású kérdésre keresve választ, hogy mit jelent a növényeket, egyáltalán, az élővilágot tekintetbe venni.
Széplaky Gerda
(esztéta, kurátor)
A kiállítás létrehozását a Nemzeti Kulturális Alap (www.
nka.hu) támogatja.
Az installáció bizonyos elemei a fotoszenzitív epilepsziások esetében epilepsziás rohamot indukálhat. Kérjük ezt figyelembe venni!
blanche the vidiot – (a)live
(interactive multimedia installation)
How can we capture life? How can we represent the volatile boundary that separates the living from the inanimate? What does it mean for the living to be present, thereby inscribing itself into the presence of many other living beings? What kind of interconnection exists between them? How do they perceive each other, how do they interact? What can humans perceive, for example, from a plant? And what can plants perceive from humans? How does their entanglement become a liveliness in which life itself is revealed (Michel Henry)? But can we record life, can we grasp it without immediately rectifying it, turning it into a corpse; and without cutting up the pulsating continuity into lifeless fragments?
The exhibition entitled (a)live seeks not to capture, but to convey and involve into the experience of perception and interpenetration in the language of the mediatized world: through photographs, videos, and live broadcasts. It also raises the question of how the tools of participatory, installation-based video art can be used to distinguish between what is alive and what only appears to be so; between what is truly organic and what only appears to be organized and structured; between mechanistic randomness and connections that create something new in a truly autonomous way.
Despite the inherent objectifying gesture of mediation and representation, the live stream of a plant at the exhibition attempts to show something alive: the life of a plant. The plant, equipped with sensors and installed in the artists’ own home, will do a „livestream” throughout the exhibition: a video of it will be streamed into the FUGA space, along with the music track it has co-created as a live performer. With the help of a webcam (whose data is not recorded!), signals will be transmitted in the other direction during the exhibition, from FUGA to the sensor-equipped plant at home. But real, breathing living things (plants, fungi) will also be included in the exhibition space, in a diorama, among „dead objects” – thus creating a complex system of connections between life and lifelessness.
The exhibition space, furnished with multimedia installations, is full of folds: various media, tools, signs, and signal (processing) systems are layered on top of each other, thus becoming hyperbolic. There is no logical, temporal, or spatial coherence between the scenes organized from momentary impressions, memories, and sensations, only spontaneous parallels, analogies, and associations. Even within a single image, we see proliferation, the excesses of intertwining (Maurice Merleau-Ponty) – nothing can be taken out, yet it is so pulsating and lifelike!
At the current exhibition by blanche the vidiot – Szabina Péter and Kristóf Bodnár – in addition to videos and live streams, we also find objects, found objects and photographs, which the artists place in a different context, animate, and set in motion. In addition to creating visual totality, they also place emphasis on music: the sounds generated by synthesizers are not intended to illustrate the created world, but rather to draw the viewer into a meditative state of presence.
The exhibition entitled (a)live offers philosophical and ecological ideas that are not abstract but can be experienced sensually, seeking above all an answer to the ethically motivated question of what it means to consider plants, and indeed the living world, at all.
Gerda Széplaky
(aesthetician, curator)
The exhibition is supported by the National Cultural Fund of Hungary (
www.nka.hu).
Certain elements of the installation may induce epileptic seizures in photosensitive epileptics. Please consider this!
