2020. február 20. csütörtök 18.00
Imi Mora kiállítása
megnyitja: N. Mészáros Júlia művészettörténész
megtekinthető: 2020 03 09
Imi Mora (sz. 1953) a budapesti Magyar Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán érettségizett (1972), majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1979-ben festőrestaurátor művészként végzett. Pályáját restaurátorként kezdte, 20 évig Németországban élt és dolgozott. 2005-ben a szabad alkotás mellett döntött. Ausztriában telepedett le, s azóta ott és a Balatonnál él és dolgozik.
Már restaurátorként is sok autonóm művet alkotott. Első önálló kiállítását 1989-ben a bajor BBK-ban rendezte, s attól kezdve minden évben részt vett a Müncheni Alkotók Galériája tárlatain. Tagja a Bayerischer Berufsverband bildender Kunst művészeti szervezetnek, az Osztrák Képzőművészek Egyesületének és a MAOE-nek. Magyarországon számos csoportos kiállításon vett részt, legutóbb az OSAS által szervezett Bauhaus 100 című tárlaton, a Vasarely Múzeumban, de az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban szerepel nemzetközi tematikus kiállításokon és rendszeresen jelen van osztrák csoportos tárlatokon, valamint a bécsi Művészeti Vásáron. A mű keletkezése, az alkotás folyamata, a műben való benne levés és az élet lényegének tekintett szellemi-fizikai-esztétikai tér totalitásának megragadása és minimális eszközökkel való kifejezése érdekli.
Imi Mora ecsettel, olajfestékkel, szénnel és tussal dolgozik. Számára az alkotás rítus, amelyben a mű mozgással és az anyaggal való párbeszédben születik meg. A folyamat végén szüntelen mozgás, átalakulás, változás képét gerjesztő, élő, nyitott tér jön létre a választott vizuális formaelem pasztózus és lazúrosan áttetsző, ritmikus ismétlésével, az elemek sűrítésével, ritkításával és egymásra fedésével. Képeinek ezért sincs kerete. A művészt az élet összetettsége foglalkoztatja: a mozgás, a szín és az anyag átlényegítése szinesztétikus érzetté (szín, zene, tánc) és azzal ekvivalens, a geometrikus és organikus közötti, telített, többnyire harmonikus formává és valóság viszonnyá.
Kompozíciói általában egyetlen motívumból – pont, folt, ecsetnyom – épített textúrák, amelyeket részben megszabadít a fizikaiság terhétől, részben pedig plasztikussá testesít, pl. az ecsetnyom a képein a festés alapeleme, a kompozíció fő motívuma, egyúttal könnyed vagy erősebb nyomással létrehozott, aktualitással telített gesztus is. Alkotásaiban a szerkezetet tudatosan építi, a forma azonban szabadon alakul, és az illékonyság ellenére megőrzi az anyag és a mozgás fizikai minőségének és a jelenvalóságnak a képzetét és mozzanatait. Képeit Feldwork-nek nevezi, ami azt jelenti, hogy kozmikussá tágítja a tudat és az érzet behatárolt mezejét, és ahogyan Thomas Mark bécsi galerista mondta, misztikus terekké alakítja. A kiállításon néhány fotó, tus- és szénrajz mellett 20 festmény kerül bemutatásra.
