2025. május 16. péntek 18:00
Fotókiállítás – Szalay Zoltán ’90
2025. május 16-tól május 25-ig Breuer Marcell terem
A kiállítást megnyitja: Kincses Károly fotómuzeológus.
Közreműködik: Soltész Ágnes és Rajka Imola, a Magyar Állami Operaház Zenekarának művészei.
Háziasszony: László Ágnes.
Szalay Zoltán Táncsics Mihály-díjas, Pulitzer-emlékdíjas, a kortárs magyar fotográfia kimagasló egyénisége, számos magyar fotóriporter mestere, a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás elindítója, 30 éven át a rendezője, május 16-án lenne 90 éves. Rá emlékezünk és képeiből nyitunk kiállítást.
Mindenkit szeretettel várunk egy koccintásra és kötetlen, közös együttlétre!
Mindenkit szeretettel várunk egy koccintásra és kötetlen, közös együttlétre!

A Zene arcai című kiállítás, amely a komolyzene világhírű mestereinek portréit vonultatja fel, a 90-es évek elején látható volt Budapesten, Szolnokon, Sárospatakon, Veszprémben és Zürichben. Az itt kiállított fotók válogatás az akkori tárlatból, amelyről Szirányi János zongoraművész-tanár ezt írta:
Szalay Zoltán képei éppen azért csodálatosak, mert az igazi muzsikus tudásával, biztonságával próbálja látható képpé varázsolni a zene élményét, a művész átszellemültségét. Mint egy grafológus követi a gesztusokat, a jellem rezdüléseit, a feltoluló emberi érzéseket, a fájdalmat, az örömet, az indulatot, a sikert, és szinte hallható, megszólaló látványát adja a muzsikusok sokszor mindent eláruló kitárulkozásának. Az igazi művészt pedig ez az önfeledt kitárulkozás védtelenné, sérülékennyé is teheti, grimaszaik, mozdulataik, gesztusaik gyakran kiesnek a belső kontroll köréből. Szalay Zoltán művészetének külön érdeme, hogy mindezzel soha nem él, képeinek egyetlen vezérmotívuma az őszinte emberi érzések és legfőképp a zene hiteles megjelenítése.
Szalay Zoltán képei éppen azért csodálatosak, mert az igazi muzsikus tudásával, biztonságával próbálja látható képpé varázsolni a zene élményét, a művész átszellemültségét. Mint egy grafológus követi a gesztusokat, a jellem rezdüléseit, a feltoluló emberi érzéseket, a fájdalmat, az örömet, az indulatot, a sikert, és szinte hallható, megszólaló látványát adja a muzsikusok sokszor mindent eláruló kitárulkozásának. Az igazi művészt pedig ez az önfeledt kitárulkozás védtelenné, sérülékennyé is teheti, grimaszaik, mozdulataik, gesztusaik gyakran kiesnek a belső kontroll köréből. Szalay Zoltán művészetének külön érdeme, hogy mindezzel soha nem él, képeinek egyetlen vezérmotívuma az őszinte emberi érzések és legfőképp a zene hiteles megjelenítése.