2024. szeptember 20. péntek 18:00
Magyar Arte Sacra – A megújuló magyar egyházművészet és építészet a nemzeti kultúrreprezentáció szolgálatában a két világháború között
Előadók:
Hajós-Baku Eszter PhD művészettörténész és Juhász Bálint kurátor–gyűjteménykezelő.
Magyarországon az 1930-as években jelentkező modern művészeti tendenciák különös nehézségekbe ütköztek az egyházművészetek terén. A korabeli sajtó is írta, hogy ne legyen a templom épülete elvont és ki nem próbált művészeti problémák kísérleti állomása. Az új egyházművészet és a modern templomépítészet kialakításában és terjesztésében az olyan propagandaeszközök is segítettek, mint a hazai és nemzetközi egyházművészeti kiállítások. Míg a hazai seregszemle kezdetben a historizmusban gyökerező, mereven konzervatív irányokat vonultatta fel, addig 1926-ban az Országos Katolikus Szövetségnek a Nemzeti Szalonban rendezett Egyházművészeti kiállítása katalógusában Szmrecsányi Miklós már a történeti stílusok másolása ellen s részben a modern törekvések mellett tette le a voksát, s ez az igény látszik megvalósulni az 1941-es országos egyházművészeti kiállítás anyagában. A változás, amelynek következtében az 1930-as évek második felétől a modern egyházművészet támogatottsága látványosan megnőtt, több irányból vizsgálandó. Az első az új egyházművészet megteremtésének igénye és erre válaszul a Római iskola intézményrendszerének megalapítása, valamint a római iskolás művészek propagálása volt úgy hazai, mint nemzetközi színtéren. A római iskolások nemzetközi kiállításokon elért sikerei legitimálták e művészek szerepét és alkalmasságukat hazai területeken is. A változás második eleme, hogy a nemzetközi kiállításokon és egyházművészeti eseményeken való, sokszor eredményes részvétel népszerűsítette a korszerű magyar egyházművészetet itthon és egyben kiváló eszköze volt a nemzeti reprezentációnak külföldön. Ebből a nézőpontból a római (1925, 1934), a nürnbergi (1931), a padovai (1931/1932) és a párizsi (1938) Arte Sacra szemléje különös helyet foglal el a kiállítások között. Ha egyházművészeti kiállításokról esik szó leginkább a képző- és iparművészet szerepel kiemelt helyen, s kevéssé esik szó az építészeti kontextusról, a kiállított alkotásokról, a kiállítási belsőépítészetről vagy magukról az építészekről. Előadásunkban egyrészt e kiállítások magyar szekcióját, építészeti arculatát, koncepcióját építészettörténeti, egyházművészet-történeti, művészettörténeti megközelítésből vizsgáljuk a képzőművészeti alkotások elemzésével együtt. Másrészt különös figyelmet szentelünk ezen események mint a nemzeti reprezentáció kiemelkedő pontjaként való értelmezésének is, ami új nézőponttal gazdagítja a korszakról való tudásunkat.
Az előadók rövid életrajza:
Hajós-Baku Eszter PhD művészettörténész, BME Építészmérnöki Kar, bakueszter@gmail.com
Művészettörténész, műemléki szaktanácsadó. 2009-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténészként. 2010-2013 között a BME Építészmérnöki Kar Csonka Pál Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Doktori kutatásait az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken végezte. 2014-től Műemlékvédelmi szakmérnöki posztgraduális képzés hallgatója volt. Doktori fokozatát 2018-ban kapta meg. Főbb kutatási területe a két világháború közötti magyar építészet, különös tekintettel a szakrális emlékekre. 2013-ban részt vett a Szépművészeti Múzeum történeti gipsz szobormásolati gyűjteményének felmérésében harmadmagával. Ezt követően kezdték el felmérni és kutatni a BME gipsz szobrászattörténeti másolatgyűjteményét Szűts Beáta művészettörténésszel. Számos építészeti és művészettörténeti tanulmány szerzője. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének ösztöndíjasa. Hároméves kutatói ösztöndíjának témája a „Két világháború közötti római katolikus templomépítészet Magyarországon – négy egyházmegye épületállományának felmérése”.
Hajós-Baku Eszter PhD művészettörténész, BME Építészmérnöki Kar, bakueszter@gmail.com
Művészettörténész, műemléki szaktanácsadó. 2009-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténészként. 2010-2013 között a BME Építészmérnöki Kar Csonka Pál Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Doktori kutatásait az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken végezte. 2014-től Műemlékvédelmi szakmérnöki posztgraduális képzés hallgatója volt. Doktori fokozatát 2018-ban kapta meg. Főbb kutatási területe a két világháború közötti magyar építészet, különös tekintettel a szakrális emlékekre. 2013-ban részt vett a Szépművészeti Múzeum történeti gipsz szobormásolati gyűjteményének felmérésében harmadmagával. Ezt követően kezdték el felmérni és kutatni a BME gipsz szobrászattörténeti másolatgyűjteményét Szűts Beáta művészettörténésszel. Számos építészeti és művészettörténeti tanulmány szerzője. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének ösztöndíjasa. Hároméves kutatói ösztöndíjának témája a „Két világháború közötti római katolikus templomépítészet Magyarországon – négy egyházmegye épületállományának felmérése”.
Juhász Bálint művészettörténész, PhD hallgató, Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum, valentino.pastore@gmail.com
Művészettörténész-muzeológus a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban és PhD hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában. 2017-ben diplomázott le olasz és művészettörténet MA szakon az ELTE-BTK-n. Főbb kutatási területe az olasz és a magyar modern művészet közötti kölcsönhatások kivizsgálása a XX. század első felében, és a XIX-XX. századi itáliai modern művészet.
Művészettörténész-muzeológus a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban és PhD hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában. 2017-ben diplomázott le olasz és művészettörténet MA szakon az ELTE-BTK-n. Főbb kutatási területe az olasz és a magyar modern művészet közötti kölcsönhatások kivizsgálása a XX. század első felében, és a XIX-XX. századi itáliai modern művészet.
Az előadás a XVIII. Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódó esemény.
