2024. június 11. kedd 19:00
Könyvbemutató – Szilágyi Ákos: Elvégre / Naplóversek / 2017-2023
A szerzővel Kőbányai János író, szerkesztő, szociográfus, fotóművész beszélget.
Közreműködik: Krulik Zoltán zenész, a Makám együttes alapító tagja.
Blaise Pascal az Én-t gyűlöletesnek nevezi: „Le moi est haïssable”. Két döntő vonását abban látja ugyanis, hogy az Én egyrészt a mindenség középpontjába helyezi magát, másrészt minden más Én-t ellenségének tekint és zsarnokukká
szeretne válni. Már ez a két vonása elég lenne ahhoz, hogy szabadulni próbáljunk e belső kozmoszunkban rejtőzködő „fekete lyuk” – az Én − vonzásköréből. Ahány lírai vers, annyi szabadulási kísérlet: kitörés az Én börtönéből; kigyógyulás az Én betegségéből; kilábalás az Én sivatagából; menekülés az Én gravitációs erőteréből – kinek melyik metafora kedvesebb. Mert – ahogy Simone Weil írja szinte folytatva Pascal gondolatát − „amit »Én«-nek hívunk, abból semmi olyan energia nem fakad, amely fölemelne. Kivétel nélkül minden, ami értékes bennem, máshonnan
származik, nem belőlem, s nem is ajándékként, hanem kölcsönként, melyet folytonosan meg kell újítani. Kivétel nélkül minden értéktelen bennem; és a máshonnan kapott ajándék is értéktelenné válik, mihelyt kisajátítom.” Valamennyi Én-nek azonban elkerülhetetlenül maradnia kell bennünk. De mennyinek? Annyinak, amennyi elegendő ahhoz, hogy lemondjunk az Én-ről. Ez a nyolc éven át hétről-hétről, napról-napra vezetett verses sivatagi napló végső összegzésben egy Én lerombolásának naplója. Ahány vers, annyi lerombolt Én, annyi szabadulás, annyi kigyógyulás. De nem önmagunk – az Én −, hanem a világ kedvéért. Nincs más választásunk, mert ha az Én gravitációs ereje minden más erőnél nagyobb lesz – márpedig a globális civilizáció efelé halad −, elkerülhetetlenül be fogja szippantani az egész világot: „Törekvéseink két határértéke: lerombolni az ént a mindenség kedvéért vagy lerombolni a mindenséget az én kedvéért. Aki nem tud semmivé válni, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy elérkezik egy pillanat, amelyben önmagán kívül minden más megszűnik számára létez ni.” (Simone Weil)