2026. március 19. – április 2.
Walton Eszter fotográfus kiállítása a halál témájában, temetőkben készült fényképekkel és szövegekkel
„Hát ne sirasd testvéredet, ő már elpihent, végre szabad, végre megnyugodott, végre örökkévaló.” (Seneca)
A kiállítást megnyitja dr. Csókay András idegsebész és egy rövid koncerttel a Cenere Kvartett (Fejérvári Hunor, Káldy Márton, Anducska-Kemény Tardos, Skultéty Mátyás)
A megnyitó időpontja: 2026.március 19. csütörtök 18.00
A kiállítás megtekinthető április 2. nagycsütörtök estig.
„Hosszú évek óta gyűjtöm az anyagot ehhez a kiállításhoz (Nagy)Magyarország és Európa területén fekvő mindenféle felekezetű, állapotú és méretű sírkertekben fényképezve. Amikor elutazom valahová, mindig meglátogatom a temetőt is, mert úgy gondolom, hogy egy népet/kultúrát enélkül jól megismerni nem lehet. A különböző sírokban és szimbólumokban tükröződik az ember lelkének gazdagsága, az építmények, fejfák, kőtáblák, keresztek, obeliszkek stb. tehát számomra nemcsak plasztikus formák, hanem a nép halálhoz, túlvilághoz való hozzáállását jelenítik meg. Ahány kultúra, annyiféle jel.
Azt hiszem minden emberi lélekben van egy tiltakozás az ellen, hogy léte végleg megszűnjön, ezzel párhuzamosan korunk kultúrája a szenvedések elkerüléséről, a halál kizárásáról szól. A jólét, a komfort elidegenítő hatású, fogyasztói társadalmunk figyelme az életre irányul, a világi élvezetek túlértékelése kiszorítja a mulandóság gondolatát, emiatt ezzel az ember napjainkban leggyakrabban magára hagyva kerül szembe. Ha őszinték akarunk lenni, temetőkben járva akarva-akaratlanul is eszünkbe jut saját halálunk, az, hogy merre is tartunk. Az elmúlás természeti törvény, tudata megkülönbözteti az embert a többi élőlénytől. Az emberiség halál-tudata pedig kultúra formáló erő.
Munkám közben próbáltam tehát megismerni az embert, aki gyászol és temet,ehhez elkezdtem kulturális antropológiát, teológiát, irodalmat olvasni, egyre több írásos anyag gyűlt össze, ezeket el lehet majd olvasni a kiállításon. A szövegek különbözőek, de azt hiszem – valamilyen módon – mindegyik a Túlvilág felé visz. Remélem meglátható belőlük, hogy amíg tabuként kezeljük a halál témáját, igazából nem vesszük komolyan az életünket. Ez most, a nagyböjt időszakában különösen aktuális, azt hiszem.”
Walton Eszter
