A következő 50 év – Virtuália

VIRTUÁLIA – Platón utolsó államkísér(l/t)ete
A tökéletes közösségtől az apokalipszisig – és vissza

I. Res publica logos est – A közösség mint eredet
A város, amely itt még egyértelmű az állammal, első elméleti, metafizikai elgondolásaiban a lényegi komponens az állás. Alapállás. Az emberként, emberi közösségben létezést Ur, Platón városállama, a zsidó-keresztény képzetek, de még a neoplatonikus olasz reneszánsz sem megzavarodottságként, viharként és állandó harcként (vö. „a háború mindennek atyja”, „bellum omnes contra omnes”) tételezi, hanem valamiféle eredeti egység földi képeként. A körülhatárolás, a város és a kert, azaz a civilizáció alapmozzanata nem leválaszt, hanem befoglal. Azért inkluzív, mert határos, mint az emberi állapot.

II. Res publica industria est – A közösség mint építés
A modernitás, ez a metatörténeti mozzanat, irányulásként mindig is ott kísért az együttélés szellemi horizontján, a valóságba való betörés pillanatára várva. Amikor ez megtörténik, akkor a közösségből társadalom lesz, a kommunióból kommunikáció, az utópiából pedig társadalmi projekt. Az építészeti terv már nem a tökéletes állapot tükrözésének, hanem az ideális létmód megépítésének szándékával születik. De a harmónia, a sienai városháza freskóinak concordia-ideálja valóban létrehozható a tér és anyag konfigurációnak tökéletesítésével? Az anyagtalan vágyak és az építőanyag makacssága közötti résben jön létre a heterotópia, a szimbolikusság és a funkcionalitás között lebegő, önmagát az ipariságban folyton újratermelő városi határhelyzet. A nagyváros, amit ismerünk és belakunk.

III. Res publica apocalypsis est – A közösség mint kegyelem
Az utolsó időkben, amikor a fegyverek tüzében és az egyre forrósódó levegőben elillannak a kőből szőtt álmok, és vele az eddig ismert tér megválthatóságába vetett hit, igény születik a tér új formájára. A technológia, a tökéletesség prométheuszi keresése pedig ki is termeli magából azt. Az egyetlen, új, és talán végső városnak, Virtuáliának mindenki polgára, aki valaha volt, van és lesz. De lehet ott város, ahol felfüggesztetett idő és tér? Felfüggesztetett az elképzelt egyetlen, planetáris közösségi ház mestergerendájára, és ebben a konzervált állapotban várja, hogy talán végre leszáll a megígért tökéletes lakhely, a teremtést keretező, mindent befoglaló és mindenkit befogadó város – itt és most, az apokalipszisben, amikor a világ végre felnyílik saját határtalanságára.

Az “A következő 50 év” a Budapesti Építész Kamara egyéves kiállítássorozata a FUGA – Budapesti Építészeti Központban. A sorozat 2024. február 14-én indul és december 22-én ér véget, kurátora: GUBAHÁMORI. Az egy év alatt kétheti váltásban 20 építészeti praxis mutatkozik be.

Kurátori koncepció:
Épületeink nagy részét 50 évre méretezzük. Ha ma elkezdünk tervezni egy épületet, városrészt vagy infrastruktúrát, felmerül a kérdés, hogy a szerkezet vajon ellenáll-e a talán még nem is érzékelhető természeti és társadalmi kihívásoknak. 2074-re lehet-e még mindig ugyanazzal az eszközkészlettel dolgozni, mint amivel 1974-ban tették kollégáink?

“A következő 50 év” kiállítássorozat keretében olyan építészeti praxisokat mutatunk be, amelyek foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az összeomló klíma, átalakuló társadalom és a fogyatkozó nyersanyag korában, tehát a következő 50 évben, hogyan alakul a szakmagyakorlás, milyen építészeti vagy urbanisztikai válaszok születnek.

Az utolsó negyedév kiállítói:

17 – Budapesti klímakirakó
Lapinskas Lilla
október 30. – november 10.
midissage: november 6. 18:00 FUGA

 18 – VIRTUÁLIA
Kulcsár Géza (Urbanum)
november 13. – november 24.
midissage: november 20. 18:00 FUGA

 19 – Fail Better
Schreck Ákos
november 27. – december 8.
midissage: november 27. 18:00 FUGA

 20 – ZÁRÁS
december 11. – december 22.
finissage: december 19. 18:00 FUGA

A FUGA a Budapesti Építész Kamara tagságának szabad, élő, kiállító-, találkozó és rendezvénytere.

A kiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.