Gear

A Kijárat Kiadó könyvbemutatói

könyv

2021. szeptember 8. szerda 18:00

Kiss Zsuzsanna: Az egyedüli tér. Társas élet és közélet Zala megyében a neoabszolutizmus korában

Baráth Katalin: A történetírás terhe. A magyar historiográfia rendhagyó története

Kiss Zsuzsanna könyvét Deák Ágnes, Baráth Katalin könyvét Hatos Pál mutatja be.

A kötetek a Kijárat Kiadó „COMPASS – Társadalomtörténeti tanulmányok” című sorozatának első darabjai.

A bemutató házigazdája Keller Márkus sorozatszerkesztő.

Kiss Zsuzsanna: Az egyedüli tér. Társas élet és közélet Zala megyében a neoabszolutizmus korában

A korlátlan uralkodói abszolutizmus bevezetése megszüntette az intézményes közéletet, formálissá tette a parlament szerepét, és ezek helyébe nyílt és teljes uralkodói önkényuralmat léptetett. A politikai rendelkezések hatására a társadalom szövetének belső rétegeiben mégis tovább élt „a haladás szelleme, az előretörés, a vágy a polgáriasodás után”. Kibontakoztatására azonban „a társas élet, a nemzet belső élete” maradt az „egyedüli tér. A történeti Zala vármegyét vizsgálva a könyv azt mutatja be, hogy milyen formákban, milyen nehézségek árán, és mégis milyen sikerrel látta el feladatát ez a tér: hogyan és mennyiben válhatott és vált a neoabszolutizmus kori társas élet a közélet terepévé. A társas élet tere még a legszigorúbb korlátozások idején sem vált annyira szűkössé, hogy a társadalom végzetes tétlenségre lett volna kárhoztatva. Ellenkezőleg, a különféle társadalmi csoportok közötti párbeszéd és a fennálló rendszerrel szembeni kritika forrásának tereként a társas életbe visszahúzódó közélet kulcsfontosságú szerephez jutott a neoabszolutizmus éveiben is.

 

Baráth Katalin: A történetírás terhe. A magyar historigráfia története

Hogyan írjuk meg a történetírás történetét? A klasszikus recept: fogjunk már kanonizált szerzőket, ismertessük legfontosabbnak ítélt műveiket, majd soroljuk be őket valamilyen eszmetörténeti irányzatba. Ízlés szerint fűszerezzük mindezt szervezettörténettel és vitabeszámolókkal, végül tálaljuk az egészet időrendben.

Ez a könyv más receptet követ. Szerzőjét elsősorban a történetírás „hogyan”-ja érdekli, leginkább azok a következmények, amelyek a történetírás irodalmi és intézményes természetéből fakadnak. Elemzéseit az a kérdés vezérli, hogyan működött a magyar historiográfia az utóbbi másfél évszázadban, és esettanulmányai jó néhány választ kínálnak azon olvasók számára, akik arra kíváncsiak, milyen nehéz (vagy könnyű) a történetírás terhe.