2025. május 16. péntek 18:00
Fotókiállítás – Szalay Zoltán ’90
2025. május 16-tól május 25-ig Breuer Marcell terem
A kiállítást megnyitja: Kincses Károly fotómuzeológus.
Közreműködik: Soltész Ágnes és Rajka Imola, a Magyar Állami Operaház Zenekarának művészei.
Háziasszony: László Ágnes.
Szalay Zoltán Táncsics Mihály-díjas, Pulitzer-emlékdíjas, a kortárs magyar fotográfia kimagasló egyénisége, számos magyar fotóriporter mestere, a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás elindítója, 30 éven át a rendezője, május 16-án lenne 90 éves. Rá emlékezünk és képeiből nyitunk kiállítást.
Mindenkit szeretettel várunk egy koccintásra és kötetlen, közös együttlétre!
Mindenkit szeretettel várunk egy koccintásra és kötetlen, közös együttlétre!
ÖnarcképA Zene arcai című kiállítás, amely a komolyzene világhírű mestereinek portréit vonultatja fel, a 90-es évek elején látható volt Budapesten, Szolnokon, Sárospatakon, Veszprémben és Zürichben. Az itt kiállított fotók válogatás az akkori tárlatból, amelyről Szirányi János zongoraművész-tanár ezt írta:
Szalay Zoltán képei éppen azért csodálatosak, mert az igazi muzsikus tudásával, biztonságával próbálja látható képpé varázsolni a zene élményét, a művész átszellemültségét. Mint egy grafológus követi a gesztusokat, a jellem rezdüléseit, a feltoluló emberi érzéseket, a fájdalmat, az örömet, az indulatot, a sikert, és szinte hallható, megszólaló látványát adja a muzsikusok sokszor mindent eláruló kitárulkozásának. Az igazi művészt pedig ez az önfeledt kitárulkozás védtelenné, sérülékennyé is teheti, grimaszaik, mozdulataik, gesztusaik gyakran kiesnek a belső kontroll köréből. Szalay Zoltán művészetének külön érdeme, hogy mindezzel soha nem él, képeinek egyetlen vezérmotívuma az őszinte emberi érzések és legfőképp a zene hiteles megjelenítése.
Szalay Zoltán képei éppen azért csodálatosak, mert az igazi muzsikus tudásával, biztonságával próbálja látható képpé varázsolni a zene élményét, a művész átszellemültségét. Mint egy grafológus követi a gesztusokat, a jellem rezdüléseit, a feltoluló emberi érzéseket, a fájdalmat, az örömet, az indulatot, a sikert, és szinte hallható, megszólaló látványát adja a muzsikusok sokszor mindent eláruló kitárulkozásának. Az igazi művészt pedig ez az önfeledt kitárulkozás védtelenné, sérülékennyé is teheti, grimaszaik, mozdulataik, gesztusaik gyakran kiesnek a belső kontroll köréből. Szalay Zoltán művészetének külön érdeme, hogy mindezzel soha nem él, képeinek egyetlen vezérmotívuma az őszinte emberi érzések és legfőképp a zene hiteles megjelenítése.