2025. május 4., vasárnap 18:00
Napforduló
SÁNDOR László
(Fotó: Kégl András)
Műsor:
Kettős kánon
Öt maxima Bertók László firkái alapján – 1-2.
Innocens
Öt maxima Bertók László firkái alapján – 3-4.
4. szó – Éli, éli lemá szabaktáni
Öt maxima Bertók László firkái alapján – 5.
Lebegés
szünet
Hodégétria
Fellépnek:
CLASSICUS QUARTET
SÁNDOR László – hegedű, GÁL-SZABÓ Alíz – hegedű, TORNYAI Péter – brácsa, ZÉTÉNYI Tamás – cselló
TRIO PASSACAGLIA
RAJK Judit – ének, KÉRINGER László – ének, ZÉTÉNYI Tamás – cselló
BÁNKI Berta – fuvola
SELELJO Erzsébet – szaxofon
BARTEK Zsolt – klarinét
MONOSTORI Gábor – zongora
„A hagyományosnak mondott koncertszituáció a 19. század találmánya: nézőtéren a közönség (vagyis a közönségesek), színpadon a művészek (vagyis a különlegesek), pisszenés nélküli zenehallgatás (kivéve a legmeghittebb pianissimo-ban előcsomagolt csörgős zacskós cukorkát szopogató nénit), végül taps (vagy paradicsom), rituális meghajlás, majd büfé, illetve ruhatár. Noha e koncertszituáció, vagy inkább a zenehallgatásnak ez a módja sokak szerint elavult – ami önmagában persze semmit nem jelent – a nagyobb koncerttermek ma is ezt a hagyományt őrzik. Ha elavult is, ez nem azért van, mert a 19. század találta ki és mi a 21. században élünk, hanem mert ma igényként merül fel egészen más szabályok szerint működő zenehallgatási helyzetek kitalálása, és itt kívánalomként jelenik meg az egyenrangúság tudatosítása (a zenealkotás és az alkotott zene meghallgatása valójában az alkotó és a hallgató együttgondolkodása), valamint a spirituális vagy rituális színezet egyfajta többletként történő bevonása (a hagyományos koncert szertartás-jellegét természetesen soha senki nem tagadta). Jelen szerzői esten a koncert jóval hosszabb első félideje a hagyományos értelemben vett koncertszituáció szabályai szerint alakul, annyi finomítással, hogy „közönség” helyett hallgatóság lesz jelen: a szerző megosztja szóbeli és hangokban testet öltő gondolatait, érzéseit, életfelfogását mindazokkal, akik szívesen vesznek részt ebben az együttgondolkodásban. A sokkal rövidebb második félidőben ugyanakkor egy teljesen más és sajátos, mondhatni szokatlan zenehallgatási szituáció születik meg, inkább rítus, mint előadás, inkább istentisztelet, mint koncert, noha egyik megjelölés sem stimmel tökéletesen. Nem mintha a zene megszólaltatásának és meghallgatásának egy ilyesfajta módja és környezete csak akkor nyerne létjogosultságot, ha nevet adnánk neki.” (Sándor László)
A koncert a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
