2026. december 6., vasárnap 18:00
Műsor:
WEBER Kristóf: A nyál
Fellépnek:
AJTAI Péter, BARTÓK György, BOLCSÓ Bálint, KESZÉG László, KOVÁCS Márton, MÁRKOS Albert, MOLNÁR Gergely, WEBER Kristóf
Jegyár / Tickets: 3000 HUF
A Budapesti Építészeti Kamara tagjainak 1500 Ft
A Nyál története
„Már gyerekkoromban figyeltem bizonyos természettudományos jelenségeket. Különösen a térdimenziók érdekeltek. Hetedikes lehettem, mikor feltaláltam a háromdimenziós hangot. A képletét beküldtem az Élet és Tudomány nevű lapnak, majd vártam az ezért járó fizikai Nobel-díjat. Ám a lap válaszra sem méltatott. Később megtudtam, hogy a háromdimenziós hangot előttem tíz évvel meghatározta Ray Dolby, és ő sem kapott ezért Nobelt.
17 éves korom óta írok verseket. Ezeket soha nem publikáltam. Néhányat elküldtem Csorba Győzőnek, aki azt kérte, hogy olvassak minél több kortárs magyar irodalmat. Nem fogadtam meg a tanácsát, a hetvenes-nyolcvanas évek magyar irodalma számomra érdektelen volt.
21 éves koromban – miután több iskolát nem fejeztem be – Budapestre költöztem. A BME Bercsényi kollégiumában laktam illegálisan. Filmgyári statisztaként dolgoztam. Közben megismertem Weöres Sándort, Erdély Miklóst, Petri Györgyöt, Pilinszky Jánost, Tandori Dezsőt. Aztán elektronikus zenével kezdtem foglalkozni, szükebb területem a vokális-elektronikus zene lett.
1988 és 2024 között klasszikus zeneszerzéssel foglalkoztam, de dolgoztam kulturális újságíróként is, közben tanítottam.
1994-ben a debreceni Csokonai Színhaz zeneszerzője lettem, ugyanakkor dolgoztam a lipcsei Operaházban. Debrecenben ismertem meg Borbély Szilárdot, akivel 20 évet dolgoztam együtt.
Szilárd halála után Szelley Lellé grafikus-költővel kerültem kapcsolatba, vele kezdtem komolyabban szépirodalommal foglalkozni és fotózni.
A járvány után a Prae Könyvkiadó alkotói közösségébe keveredtem, itt írtam az első regényemet, ami végül Keringő címmel jelent meg, mérsékelten pozitív volt a fogadtatása.
2024-ben jelent meg a Prae körhöz tartozó Láng Orsolya Ház délután című verseskötete, ami egy éven át volt alapolvasmányom. Ebben az évben tértem vissza az elektronikus zeneszerzéshez, amit 1988-ban hagytam abba. Úgy éreztem, hogy Orsolya verseire reflektálnom kell, és elkezdtem a verset hangosan olvasni a szintetizátor kisérőautomatikájával. Ebből hangfelvételeket készítettem, amiket leírtam és kiegészítettem a reflexióimmal. Ez lett a Harmadnapra feltámadott a szél című töredékes munka, ami a Nyál csírája.
2025 márciusában meghalt Tolnai Ottó. Vele volt egy régi tervem: csináljunk egy melodrámát egyetlen színészre. Aztán nem csináltuk meg, és mikor meghalt, akkor szembesültem azzal, hogy már nem is fogjuk. Részben dacból, rézben pedig azért kezdtem el megírni a történetet, hogy megtudjam, milyen lehet Tolnai Ottó cipőjében járni. Így a Harmadnapra feltámadott a szélt írtam tovább. Ez lett a Nyál. A Nyál cím onnan jött, hogy ez a szó foglalja keretbe a történetet. Ekkor kikerültek a Láng Orsolyától kölcsönzött vendégszövegek a darabból, azonban a mű ritmikai lüktetés-váltásait továbbra is ezekre a mondatokra építettem. Így alakult ki a ritmikus próza ötlete, ami azóta foglalkoztat, amióta először olvastam a Koránt, azaz 2014 óta. Friedrich Rückert német fordítását olvastam, ami kiemeli a szöveg ritmikusságát. Az Orsolyától örökölt versszerűséget úgy kerültem el, hogy ritmustöréseket vittem a mondatokba. Ahhoz hogy a mondatrészek ne tűnjenek verslábnak minimum egyszer lüktetést kell váltani. Így kialakult egy nagyon kötött forma, amihez végig ragaszkodtam. A forma arra kellett, hogy ne burjánozzon el saját érzelem, így objektívnek tűnik a játék.
A darab történetét a naplómból állítottam össze. A leírások is onnan vannak. A helyszín Mezőszemere, de bizonyos helyek és események Vajszlón történtek meg. A darab érzelmi hátterét is egy valós plátói szerelem adta, ám bizonyos dolgok bekerültek az elképzelt jövőből is, Tolnai Ottó talán csettintene a történeten.
2025 áprilisában olvastam Gunther Kleketschka elméletét arról, hogy nemcsak a tér, hanem az idő is lehet háromdimenziós. Kleketschka szerint ebben a rendszerben az egyenletek képesek visszaadni a részecskék ismert tömegeit és tulajdonságait. Az elmélet felszabadító hatással volt rám: azt megelőzően évek óta foglalkoztam a hangsűrűség kérdéseivel. Ám nem jutottam előbbre nyelvi, megfogalmazásbeli okok miatt. Fizikai értelemben nem létezik hangsűrűség, mert a hangnak nincs tömege. Ugyanakkor zavart, hogy a fénynek sincs tömege, mégis létezik fénysűrűség, illetve az információnak sincs tömege, mégis ismert fogalom az információ-sűrüség. Kleketschka elméletével azonban el tudtam képzelni a hang tömegét. Nem mertem ebbe mélyen belemenni, mert nem vagyok fizikus, bár tudtam, hogy Kleketschka voltaképpen geológus, és Einstein sem foglalkozott még mélyen fizikával, amikor elképzelte az általános relativitás elméletét. Ám megéreztem hogy a Nyállal modellezni tudom az idő háromdimenziós mivoltát. Ehhez kellettek az egyforma mondatok, és az, hogy a történetet háromszor meséljem el, ez lesz majd a darab idejének a szélessége.”
Weber Kristóf, Pécs 23 05 2026