„Nem ér később születni. Egyszerűen csalás. Mert mindig jön a kérdés, mit csináltam volna én magam, ott, akkor. Persze, könnyű a helyzetem. Zsidóként, akkor még úgy éreztem, a kérdés nem igazán éles. De azért létezik. Először terhesen éltem át. Amikor a nőgyógyászom rendelőjének előszobája előtt a folyosón vagy egy órán át várakoztunk állva. A kezemben Primo Levi: Akik odavesztek és akik megmenekültek. Olvastam. Nehezemre esett az állás. És akkor jött először a kérdés: hogy bírtam volna én ott, akkor? És azóta sokszor.”
Beszélgetnek: a szerző, Vajda Júlia szociológus és pszichológus, ELTE TáTK és tanítványai Vályi Réka szociológus, KRE és Szegő Dóri szociológus
A beszélgetést élőben közvetítjük a FUGA YouTube csatornáján, ahol a későbbiekben is vissza lehet nézni :
Az élettörténetek, amelyeket interjúalanyaink ránk bíznak, sajátos módon saját történetünk részévé válnak. A könyv szerzője több évtizede kutatja a soá túlélőinek élettörténeti narratíváit – a Fritz Schütze által az 1980-as években kidolgozott interjús módszer, a narratív interjús technika segítségével. Az összegző kötetben az általa összegyűjtött több száz élettörténeti elbeszélésből válogat, amikor a Gabriele Rosenthal nevéhez kapcsolódó hermeneutikai esetrekonstrukciós módszer segítségével elemez interjúkat.
Az interjúk készítőit nem szokták saját élettörténetükről kérdezni. Ezért is különösen izgalmas a kötet, melyben Vajda Júlia az általa összegyűjtött anyagból származó élettörténeti narratívák mellett saját történetét is rekonstruálja. A párhuzamosan futó, egymáshoz számtalan szállal kapcsolódó egyéni- és család-történeteket, köztük a szerző sajátját is, követve – bár a könyv tudományos módszeressége felől sincsen kételye – az olvasónak az az érzése támad, hogy nem is tudományos értekezést, sokkal inkább szépirodalmi művet, regényt tart a kezében.