2025. május 18., vasárnap 18:00
Műsor:
SZŐCS Márton: Lan ratland kava*
MIHALICZA Csenge: Halandzsa
HORVÁTH Balázs: Las Vegas*
Jean Étienne DEGAUCHE: L’apothéose de Fauvel*
HORVÁTH Bálint: Déva vára*
CSAPÓ Gyula: Praeludio e Végfuga Perpetua*
KEDVES Csanád: Kimerevített Valóság*
SÁNDOR László: Hangok napforduló idején*
BUJDOSÓ Márton: Álomfilmzene*
*ősbemutató
Fellépnek:
GYÜDI Eszter – ének
SZATHMÁRY Judit – ének
SZALAI András – cimbalom
SZÖLLŐSY VÁGÓ Panna – hárfa
KLENYÁN Csaba – klarinét
ZÉTÉNYI Tamás – cselló
BUJDOSÓ Márton – narráció
ANDOR Krisztián – zongora
PÉTERY Dóra – csembaló
TORNYAI Péter – hegedű
SÁNDOR László – hegedű
Vezényel: KEDVES Csanád, TORNYAI Péter
A koncert az aktív semmitmondás tematikájának jegyében fogant, ugyanakkor a felcsendülő ősbemutatók olykor kifejezetten sokat mesélnek, valami másról, fókuszált, elvarázsolt, kifordított, rejtett vagy direkt tartalmakról, a halandzsa templomában.
Idézet Csapó Gyulától:
„A halandzsa vajon egyesek által legyintéssel elintézett zagyvalék, lenézett, alpári, állati szinten megrekedt röfö-mako-gés/gás lenne csupán? Noha létezik, sőt el is terjedt ilyesfajta pejoratív értelmezése is, mára azért ez szerencsére visszahúzódóban van. Én pedig egyenesen azt gondolom, hogy a halandzsa a létező legkomolyabb emberi megnyilvánulások egyike. Ezt azért tartom különösen fontosnak hangsúlyozni itt és most, mert a mai magyar zeneszerzés erősen hajlamos a szöveg túlzott tiszteletére, sőt fetisizálására (amit talán még a középkor hagyott ránk). Mire alkalmas a halandzsa-szöveg? Elsősorban arra, hogy milliomodszor végre ne szöveget, “zenésítsünk” meg, hanem jussunk el egy olyan amalgámhoz, aminek végre teljesen zenei indíttatása és kritériumai lesznek. Számomra arra alkalmas tehát, hogy a zene végre ne a “szöveg szolgálólánya” legyen, hanem ehelyett a szöveg a zeneiséget szolgálva, annak előmozdító társ-eleme legyen, s megszabadulva konvencionális verbatim jelentéseitől, új jelentéssel tudjuk azt felruházni. Olyan jelentéssel, ami kiemeli és erősíti például a hangszínek és a regiszterek rendkívüli fontosságát, tehát tisztán zenei szándékokat szolgál. A sertés, ha röfög, az nem kunszt (Kunst). Az ember viszont tud beszélni (még ha rohamosan kezdi is elfelejteni e tudását mainapság). Ha tehát az ember – minthogy a szavak immár, úgy látszik, nem elegendőek, beszélni-tudása ellenére(!) – röfög, vakkant, üvölt vagy éppen halandzsázik – nos kérem, az viszont nagyonis Kunst!”
A koncert a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Jegyár: 3.000 Ft